40. fejezet: Titok

Sziasztok!
Itt a kövi! :)
Mivel az előzőt hétkönap hoztam és nem jött hozzá túl sok komment, így ezentúl, csak hétvégén lesz friss.
Itt a következő, remélem tetszik! És ne öljetek meg, létszi! :)
Puszi! :)


(Jeremy szemszöge)

- Én már aztán tényleg nem értelek! – sóhajtottam és ledobtam magam a kanapéra. – Itt ez a kedves, vicces, okos és szép lány. Neked tetszik, neki tetszel. Sőt már le is csókolt, erre most meg kerülitek egymást.
- Hát, igen.
- Egy barom vagy! – jelentettem ki és elkezdtem nézegetni a mai újságot.
- Köszönöm, én is kedvellek! – vette ki a kezemből. – Azt mondta, csak azért csókolt meg, mert meglátta az anyját.
- És ezt te beveszed? Jó, oké, lehet, hogy tényleg szembejött az anyja. De azt mondtad, sokáig csókolóztatok. Vagy mégsem?
- De, igen.
- Gyerünk légy férfi! Hívd el randizni! Vagy betojtál egy lánytól? – néztem rá gúnyosan.
- Háh! Kibeszél? Kibeszél? Ki is volt az a srác, aki 3 évig csak leste a lányt, aki tetszik neki? – lehervadt a mosolyom.
- Oké, ez betalált! – ismertem el. – Akkor fogadd meg a tanácsom: nem érdemes várni, mert elszalasztod az igazit.
- Majd átgondolom! – elindult kifelé, majd megfordult.

(Benjamin szemszöge)

Elindultam kifelé, majd megfordultam.
- Apropó! – emeltem fel a kezem. – Hol voltál tegnap délután? Vagy két órára eltűntél.
- Csak az erdőben sétálgattam. – válaszolt gyorsan, rám se nézett.
- Sétálgattál, mi?
- Igen, sétálgattam.
- Hanna nem tud róla. Falaztam neked.
- Nem kértelek rá!
- Nem, tényleg nem. De a barátom vagy… Ne rontsd el! Nem éri meg!
- Honnan veszed, hogy bármit elronthatok?
- Én sehonnan! – emeltem fel védekezően a kezem. – Csak viszonzom a jó tanácsod. Ó, és még valami a hazugságra mindig fény derül. – megfordultam és kisétáltam.
- Mi van? Ma ilyen tanácsosztogató napod van? – kiáltott utánam.
- Te kezdted!

Felmentem a szobámba. Elhatároztam, hogy követni fogom ma. Bár csak a tegnapot említettem neki, de tudom, hogy minden nap elmegy Volterrából. Minden nap délután 4 órakor, amikor Charlie és Hanna elmennek babázni Samhez, Jeremy lelécel. De ma rájövök miért.
Ránéztem az órára fél 4 volt már. Lassan itt az ideje figyelni.
Lementem, Jeremy pont most indult. Kisurrantam utána. A tetőkön mentem, hogy ne vegyen észre.

Az erdő közepéig követtem, majd ott megállt és várt. Egy szőke lány futott ki az erdőből és megölelte, majd meg is csókolta.
- Mindjárt hányok! – suttogta valaki.
- Hát te? – kérdeztem meglepetten.
- Nem csak neked tűnt fel, az, hogy Jer megváltozott. – válaszolt Tia. – Ki ez a csaj?
- Azt hiszem Miranda Clar. Az alakváltó.
- És Jeremy és ez a ribi együtt? Fúj, undi! – vágott egy fintor.
Mire visszafordultunk, már vetkőztetni is kezdte Jeremyt.
- Ezt nem akarom látni! – suttogta Tia, de nem mozdult.

Jeremy elkapta a lány kezét.
- Majd később! – mondta neki. – Nem kell sietni rá érünk.
- De… - kezdet bele a lány. – Én már nem tudok tovább várni. – toporzékolt.
- Nyugalom! – átölelte, majd megcsókolta. – Előbb vigyél el hozzátok.
- Azt nem szabadna! – bizonytalanodott el a lány.
- Kényelmesebb lenne! – Jeremy felvette a legnővadítóbb mosolyát. Ismertem, láttam már párszor. Szeretett a nőkkel játszani. Tetszett neki, hogy mind majd elolvadt.
- Oké, rendben! – rebegtette válaszként a szempilláit a lány. Majd kézen fogta és elhúzta onnan.

- Utánuk menjünk? – kérdeztem pár perc múlva, mikor magamhoz tértem a sokkból.
- Én eleget láttam! – mondta Tia. – Nincs kedvem végignézni, ahogy ezek falják egymást. Hogy teheti ezt Hannával?
- Nem tudom! – ráztam meg a fejem.
- Megyek és elmondom Hannának, hogy mit művel ez a háta mögött. – elindult visszafelé, de megragadtam a kezét.
- Még ne! Először beszéljünk Jeremyvel.
- De láttad mit tett…
- Kérlek! Adjunk neki egy esélyt a magyarázatra.
- Rendben! De ha csak süketel össze-vissza, akkor elmondom.
- Rendben! – egyeztem bele és visszaindultunk a palotába.

- De még sincs rendben! – állt meg egyszer csak Tia. - Hiszen láttuk mit tett!
- Ő a barátom, meg várom a magyarázatát.
- Nekem is a barátom, de ezen nincs mit magyarázni.
- Min nincs mit megmagyarázni? – kérdezte egy hang a hátunk mögül.
- Még kérded? Te undorító, csaló, hazug disznó. – kiabálta le Jeremy fejét Tia.
- Mi volt ez az egész Jeremy? – kérdeztem én.
- Magánügy!
- Háh! – horkantott Tia. – Majd meglátjuk, hogy fog a te magánügyed tetszeni Hannának, és a többieknek.
- Mondd el kérlek, mi volt ez? – léptem közelebb hozzá.
- Nem! – megfordult, hogy elmenjen. De a vállára tettem a kezem.
- Segíteni szeretnénk!
- Segíteni? Azzal segítettél volna, ha nem ütöd bele az orrod, se te, se a kis barátnőd. Mindent elronthattatok volna. Ha észrevesznek titeket… - nem fejezte be.
- Mit ronthattunk volna el?
- Semmit! Semmi közöd hozzá.
- És Hanna? – kérdezte Tia. – Rá nem gondolsz?
- Ehhez Hannának sincs köze. És megköszönném, ha a saját dolgaitokkal foglalkoznátok. Na, viszlát! – morogta és megfordult.
Tiával pár percig még megkövülten álltunk, majd visszamentünk a palotába. Útközben egyikünk se szólt egy szót se.

(Jeremy szemszöge)

Rohantam az erdőbe. Minél távolabb akartam lenni.
- Meg kellett tenned, fiam. – szólt hozzám egy hang a sötétből.
- Attól még fáj! – a földre rogytam és csak bámultam magam elé. – Már nem bírom sokáig! Ezek után nem mehetek vissza a Volturihoz.
- De igen, nem fognak szólni a barátaid.
- És ha mégis? Akkor minden hiába volt.
- Nyugodj meg! Majd én elintézem! – azzal elrohant a hang gazdája és egyedül maradtam az erdőben. Egyes egyedül!