46. fejezet: Háború II.

Sziasztok!
Itt a friss!
Nos, hogy tetszett ez a sztori? Írjatok légyszíves pár sort!
Köszönöm!
Még lesz egy utószó valamikor és vége ennek a történetnek. A folytatásról történő szavazást pedig ma fogom lezárni.
Jó olvasást! :)
Puszi! :)

(Chriss szemszöge, a csata előtt pár órával)

- Az nagyon veszélyes lenne! – ingatatta a fejét Alec.
- Ha nem csináljuk, akkor biztosan veszítünk. – dobolt Demetri a szék karfáján. – De ki lenne rá alkalmas?
- Chriss? Vállalnád? – nézett rám Alec.
- Ő, igen persze. – mondtam meglepetten.
- Nem lehettek majd sokan, viszont lehet, hogy ők túlerőben lesznek, így is?
- Bízhatsz bennem!
- Tudom! – bólintott. – Te és Logan lennétek, és persze, majd Janeék, ha sikerrel jártok. De egy ideig egyedül kell majd boldogulnotok.
- Talán, ha valamelyikünknek sikerülne elszökni a csata közepén, hogy segítsen még Chrissnek. – morfondírozott Demetri.
- Én mennék, de az biztosan feltűnne Caiusnak. Chriss is fel fog neki, de erre van egy jó magyarázatom.
- Majd én! – szólalt meg hirtelen Viktor. Egészen eddig nem beszélt, akárcsak Marcus, azután, hogy elvesztette a feleségét. Most vele sincs itt Jane! – Én nem tűnnék fel annyira nekik. Kisebb a valószínűsége!
- Egy próbát megér! – bólintott Demetri.
- Akkor, majd megpróbálod. Ha mégse jönne össze…
- Ebbe bele se gondoljunk! – állította le Demetri. Alec csak mordult egyetértően. – Arról, amiről most beszéltünk senkinek egy szót se. Maradjon közöttünk! Rendben? – bólintottunk, majd kiindultunk.

(Lucy szemszöge, a csata alatt)

Valaki mellém lépett és a vállamra tette a kezét.
- Állj fel drágám! – mondta a hang.
- Apa? – kérdeztem meglepetten.
- Igen! Állj fel, a barátaidnak szüksége van rád.
- De nem tudok! Nagyon fáj!
- Az egyik lányod elvesztése fáj ennyire, de fel kell állnod vagy mindent elveszítesz. – azzal elhalkult a hang. Kinyitottam a szemem, szóval csak egy álom volt. Heidi szólongatott és a hátán cipelt, menekült.

- Hol vagyok? – kérdeztem.
- Elájultál, és majdnem meghaltunk.
- Követnek minket? – bólintott, miközben letett a földre. – Harcolnunk kell! Nem menekülhetünk. – újra bólintott és vártuk a vámpírok hadát.

(Chriss szemszöge, A csata alatt)

A spanyolok főhadiszállása mellett egy bokorban lapultunk Logannel.
- Kész vagy? – kérdeztem, mert megkaptam Lucytől a jelent.
- Mehetünk! – suttogta Logan.
- Tiéd a jobb oldali, enyém a bal. – bólintott, majd óvatosan, halkan elindult az őr mögé. Én is az áldozatom mögé lopództam, majd jelt adtam. Befogtuk a szájukat és letéptük a fejüket. Talán fel se fogták, hogy mi történt velük. Ott kellett hagynunk őket, nem gyújthattunk tüzet, mert rögtön lebukunk.
Halkan beosontunk a kapun, még három őrrel találkoztunk. A negyediket is, majdnem megöltük, de Viktor megelőzött.
- Hát ide értél? – kérdeztem nevetve.
- Bocsi a késésért, de kettőnek feltűntem és el kellett intézni őket. – mondta és megrántotta a vállát. – Jane erre lesz! – mutatott lefelé és valóban bementünk egy kapun, még két őrrel végeztünk, majd meg is találtuk a cellájuk.


- Itt a felmentő sereg! – nyitottam ki a cellaajtót, az őrtől elvett kulccsal.
- Na, végre! – sóhajtott Jeremy. Viktor és Jane egymást nézték, de nem tettek semmit, csak nézték egymást. – Mennyit tudtok?
- Mert mit kéne?
- Akkor nem tudjátok! – vigyorgott Jeremy. – Szóval a csatán kint lévő Caius, Raul, Jero és Miranda nem az igaziak, csak bábok, amiket ők irányítanak innen bentről. Ó, és belőlem is készült egy báb, azt valami idegen fickó irányítja.
- Na, várj! Lassabban kölyök! – megismételte az előbbit lassabban és részletesebben.
- Akkor nem téged nyírtak? – mondta meglepetten Viktor. – Mármint látom, hogy élsz, de ez nagyon fura.
- Kinyírtak? – kérdezte ingerülten Jer.
- Caius lefejezett!
- Erre most nincs időnk! Kapjuk el őket! – mondtam.

- Lám, lám! Vendégek! – halottam meg Caius hangját. Gyorsan megfordultam. – Akkor már mindent tudtok! Végezettek velük! – intett és vagy 10 vámpír ugrott nekünk.
Én kaptam Rault, Viktor Jerot, Jeremy Mirandát. Jane Caius után indult, de állandóan útját állták. Logan és Tia pedig ott segített, ahol csak tudott.

(Jane szemszöge)

Próbáltam Caius után futni, de állandóan elém vágott sok hülye vámpír. Mindegyik a földön fekve borzalmas kínok között végezte.
Chriss és Raul hangos robajjal csatáztak, vagy három falat is kidöntöttek. Dörgött és villámlott. Néhány helyen beázott a plafon, a kiütött lyukakon, persze.
Éppen nagyon élveztem egy vámpír kínzását. Üvöltött és az életéért könyörgött.
- Jane! – kiáltott Viktor. Mire megfordultam, előttem állt, nagyon közel. – Szeretlek! – suttogta, majd összeesett.
Jero engem akart hátbatámadni, de elém ugrott és az ő gerincét törte ketté.
- Ne! – kiáltottam. Viktornak vége, már rá is dobta az egyik máglyára. – Ne! – üvöltöttem még egyszer.
Jero gúnyosan nevetett velem szembe. Felment bennem a pumpa. Elé rohantam és akkorát vágtam a hasába, hogy három falat is átlyukasztott, mire megállt. Mellé futottam és kínozni kezdtem. Minden dühöm beleadtam. Soha senki nem élt át még hasonló fájdalmat. Előttem vonaglott az a kis féreg.
- Ezt Viktorért kapod! – morogtam a fülébe, majd ha lehetséges még nagyobb kínnak tettem ki.
Csak vonaglott és vonaglott. Már vége volt a csatának, de én még mindig kínoztam.

(Jeremy szemszöge)

Miranda állt velem szemben.
- Nem mered megtenni! – mondtam nyugodtan.
- A barátnődet is megöltem! – fordította oldalra a fejét. – Igen, meghalt. Még hozzá én öltem meg. Letéptem a fejét. – vigyorgott gúnyosan.
Teljes erőmből neki támadtam és a falnak vágtam. Hangos robajjal dőlt rá a fal és a mennyezet egy része. Köhögve állt fel.
- Megöllek! – morogtam és a földhöz vágtam. Megrepedt a padló. Mellé léptem felhúztam a földről. Vicsorogva letéptem a fejét, majd tűzre dobtam. A tűz kezdet elharapózni, így ki kellett menekülnünk.
Jane még mindig Jerot kínoztam. Chriss lépett mellé és a vállára tette a kezét.
- Jane! Vége van! Ezzel nem hozod vissza.
- De miért ő, miért nem én? – kérdezte a lány megtörten és Chriss vállába temette az arcát. Logannal Jerohoz léptünk és széttéptük.
Chriss a karjába kaptam Janet és kirohantunk.
- Maradj itt velük! – mondta Logannek.
- Hová mész? – kérdeztem.
- Caius után. Velem tartasz? – bólintottam és elfutottunk arra, amerre Caius illatát éreztük. Gyorsan meg is találtuk.

- Uraim! – fordult felénk. – Nem beszélhetnénk ezt meg?
- Hagy gondolkozzam! Nem! – válaszolta Chriss. – A Volturi nevében elvégzem a rád kiszabott büntetést. Árulásért, a háború kirobbantásáért, és gyilkosságokért a büntetés halál. – mellé sétált és letépte a fejét. Máglyát raktam és rádobtuk a testet. Majd visszasétáltunk a lányokhoz.
- Te jól vagy? – kérdezte út közben.
- Nem, nem igazán! – a vállamra tette a kezét.
- Sajnálom!

(Alec szemszöge)

Mindegyikkel végeztünk. Charlie mellett álltam éppen befejeztem a tombolást Hanna elvesztése miatt.
Demetri lépett elém.
- Elmegyek megkeresem Heidit és Lucyt. Velem jössz? – bólintottam.
- Vigyázz rá! – mondtam Sethnek, majd futásnak eredtem Demetri után.

Ötpercnyire meg is találtuk őket. Egy csapat vámpírral harcoltak.
Demetri és én azonnal csatlakoztunk a harchoz. Négyen már gyorsan végeztünk.
- Lucy! – léptem mellé.
- Tudom, éreztem. – mondta szomorúan, majd átölelt és sírni kezdet. Visszatámogattam a többiekhez, ahol azonnal Charlie karjaiba borult és együtt sírtak tovább.
Mire visszaértünk már ott voltak Chrissék is.
De tőlük is hiányzott valaki, Viktor nem tért vissza, viszont velük volt Jeremy. Átöleltem Janet, aki még mindig sírdogált. Tia Jeremyt ölelgette, bár már a fiú nem sírt, de borzasztóan festett.