Sziasztok!
Megszavaztátok a folytatást, még pedig azt, amit én kitaláltam. Köszönöm szépen! :)
Majd jövő hétvégén már remélem tudom hozni. :)
Most pedig Utószó!
Puszi! :)
Utószó: Az utolsó naplóbejegyzés – Charlie
„Három hét telt el a csata óta. Még mindig mindenki szomorú. Jeremyt mintha teljesen kicserélték volna. Állandóan kerül. Meg is keresetem ezért, megkerestem, hogy megbeszéljük.
Elmentem a szobájához és bekopogtam. Miután beléptem láttam, hogy pakol.
- Mit csinálsz? – kérdeztem.
- Elmegyek! – rám nézett és látta, hogy nem tudok megszólalni. – Nem bírom itt tovább Charlie. Nem bírlak látni téged!
- De miért?
- Ugyanúgy nézel ki, mint ő. Egyszerűen nem tudok veled naponta találkozni. Időre van szükségem.
- És… mégis hová mész?
- Alice előre látta, hogy ezen töröm a fejem és felhívott, hogy hozzájuk mehetek, persze csak egy feltétellel.
- Hiányozni fogsz! – mondtam és megöleltem.
- Te is nekem! Látjuk még egymást, ígérem! – ölelkeztünk hosszan, majd befejezte a pakolást és elment.
Apa teljesen mértékig visszakapta a székét. Viktor helyére pedig Janet akarták ültetni, de elutasította, így Chriss kapta meg a posztot. Ő nagyon örült neki, Sam kevésbé. De megbékélt végül ő is, a fiuk már egész nagy. Már tanul az apjától.
Anyut nagyon megviselte Hanna elvesztése, de végre erőre kapott és végzi a dolgát. Bár közel sem, olyan felhőtlen a kedve, mint volt. Próbálja megfejteni honnan jött az a képzelgése, amit a csata alatt látott.
Demetri szervezkedni kezdet, minden nagyobb vámpír csapatra ránézz majd a Volturi. Még egyszer nem akar ilyen meglepetéseket. Heidi pedig az én ruhámat tervezi. Még nem is mondtam, de Seth megkérte a kezem és boldogan igent mondtam.
A Volturiban minden visszaállt a régi kerékvágásba. A párok újra egymásra találtak, meg sirattuk az elvesztetteket, de tovább kell lépni. Örökké nem sírhatunk a párnánkba.”
Charlie
Becsuktam Hanna naplóját és eltettem az íróasztalába. Ő is ezt szerette volna, ha befejezem azt, amit elkezdet. Kisétáltam, még egy utolsó pillantás a szobára. Sóhajtva csuktam be az ajtót és alávetettem magam az esküvői készületeknek.
Vége!
Megszavaztátok a folytatást, még pedig azt, amit én kitaláltam. Köszönöm szépen! :)
Majd jövő hétvégén már remélem tudom hozni. :)
Most pedig Utószó!
Puszi! :)
Utószó: Az utolsó naplóbejegyzés – Charlie
„Három hét telt el a csata óta. Még mindig mindenki szomorú. Jeremyt mintha teljesen kicserélték volna. Állandóan kerül. Meg is keresetem ezért, megkerestem, hogy megbeszéljük.
Elmentem a szobájához és bekopogtam. Miután beléptem láttam, hogy pakol.
- Mit csinálsz? – kérdeztem.
- Elmegyek! – rám nézett és látta, hogy nem tudok megszólalni. – Nem bírom itt tovább Charlie. Nem bírlak látni téged!
- De miért?
- Ugyanúgy nézel ki, mint ő. Egyszerűen nem tudok veled naponta találkozni. Időre van szükségem.
- És… mégis hová mész?
- Alice előre látta, hogy ezen töröm a fejem és felhívott, hogy hozzájuk mehetek, persze csak egy feltétellel.
- Hiányozni fogsz! – mondtam és megöleltem.
- Te is nekem! Látjuk még egymást, ígérem! – ölelkeztünk hosszan, majd befejezte a pakolást és elment.
Apa teljesen mértékig visszakapta a székét. Viktor helyére pedig Janet akarták ültetni, de elutasította, így Chriss kapta meg a posztot. Ő nagyon örült neki, Sam kevésbé. De megbékélt végül ő is, a fiuk már egész nagy. Már tanul az apjától.
Anyut nagyon megviselte Hanna elvesztése, de végre erőre kapott és végzi a dolgát. Bár közel sem, olyan felhőtlen a kedve, mint volt. Próbálja megfejteni honnan jött az a képzelgése, amit a csata alatt látott.
Demetri szervezkedni kezdet, minden nagyobb vámpír csapatra ránézz majd a Volturi. Még egyszer nem akar ilyen meglepetéseket. Heidi pedig az én ruhámat tervezi. Még nem is mondtam, de Seth megkérte a kezem és boldogan igent mondtam.
A Volturiban minden visszaállt a régi kerékvágásba. A párok újra egymásra találtak, meg sirattuk az elvesztetteket, de tovább kell lépni. Örökké nem sírhatunk a párnánkba.”
Charlie
Becsuktam Hanna naplóját és eltettem az íróasztalába. Ő is ezt szerette volna, ha befejezem azt, amit elkezdet. Kisétáltam, még egy utolsó pillantás a szobára. Sóhajtva csuktam be az ajtót és alávetettem magam az esküvői készületeknek.
Vége!
bocsi hogy az előzőhöz nem írtam komit...nagyon siettem , és csak "kutyafuttában" tudtam elolvasni:(sorry:(
VálaszTörlésfantasztikus drámai , és igen szomorú lett ez a könyv..de természetesen , mindet vedd jóértelemben:)
remélem lesz harmadik könyv is:)
én , és szerintem minden hű olvasód nagyon örülne neki:D
millió puszi , és hatalmas gratuláció:
Natalie
Nagyon jó lett ez a könyv.:))
VálaszTörlésSzomorú,hogy a Volturi soha nem lesz a régi,de ezen tényleg túl kell lépni=)
ÉS én is remélem,hogy lesz egy harmadik könyv is:))
Sok-sok puszi,Sarah:)
Szia. :)
VálaszTörlésÉn sírtam. :( Jó tudom, hogy én mindig sírok :P, de akkor is meghatott. Nagyon jó lett. :):)
Én is imádtam ezt a könyvet. Nagyooooon jóóóóóó lett. :):) Szegény Jeremy. :(
Izgatottan várom a következő történetet.
Sok puszi
Klau :)
Szió!
VálaszTörlésÍgy utólag írok csak.
Ne haragudj, hogy nem szántam időt erre a szép történetre, pedig nagyon megérte volna. Végigolvastam a kimaradt fejezeteket. Gyönyörű volt, nagyon szép és méltó befejezés.
A következő történeted is nemsokára elolvasom.
Puszi,
Alice :)
Szia :)
VálaszTörlésÉn csak most olvastam. Tudom lehet, hogy észre sem veszed, hogy írtam, de ezt muszáj:
na tehát : Direkt akartad kinyírni őket? hogy szomorú legyen a vége?
Mert ha jól értettem simán meg lehetett volna menteni őket csak Lucynak le kellett volna másolni azt az életre keltős képességet.
Csak arra vagyok kíváncsi, hogy ezt direkt így tervezted, vagy megfeledkeztél róla. Bár lehet én értettem félre valamit.
Bocsi hogy zaklattalak.
Puszi Mido
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia! :)
VálaszTörlésKicsit későn vettem észre, nem tudom, te visszanézel-e még. De kinek van életre keltős képessége? Mert akkor tényleg megfelejtkeztem róla, ha valakinek van.
De igen, meg akartam ölni őket. Oké, hogy megszeretjük a karaktereket, de nem lehet mindenkit megmenteni.
Köszi, hogy olvastad, és írtál. :)
Puszi! :)