35. fejezet: Szerelmespárok

Sziasztok! :)
Itt a friss! Hoztam ma, nem volt túl sok leckém, szóval be tudtam fejezni. Ne kövezzetek meg, hogy kicsit visszaugrottam. De nem hagyhattam ki!
Remélem azért tetszik! :)
Jó olvasást! Komikat!
Puszi! :)

(Hanna szemszöge, kb.1 hónappal előbb, a Volturi elleni támadás után 3 héttel)

Kiléptem a fürdőből. Jeremy az ágyunkon feküdt, igen végre összebútoroztunk. Becsukott szememmel, aludt, legalábbis én azt hittem. Amilyen halkan csak tudtam becsusszantam mellé az ágyba. Elmosolyodott és felém fordult a hátáról, de a szemét nem nyitotta ki.
Felkönyököltem az ágyban és néztem. Észrevette, hogy figyelik és felpattant a szeme.
- Így nem tudok aludni. – suttogta.
- Pedig megszokhatnád, mert olyan jó nézni. – mosolyogtam. Fentebb húzódott és óvatosan megcsókolt.
- Gyönyörű vagy! – suttogta és a fülem mögé simított egy hajtincset, majd megpuszilta a nyakam.
- Aludnod kéne! Sokat őrjáratozol. – kelletlenül arrébb húzódtam, pedig nagyon jó volt.
- De hogy aludhatnék, ha egy angyal néz le rám? – csókolgatott tovább.
- De utána engeded, hogy nézzelek alvás közben? – felnevetett és a szemembe nézett. Sokáig fürkészet, végignézte az arcom minden pontját. Már kezdtem zavarba jönni, amikor kiugrott az ágyból. A mai levetett nadrágja zsebében kezdet kutakodni, elővett valamit, majd visszarakta, és ismét elővette.
- Mi az? – kérdeztem. Felém fordult és elém sétált. Az egyik keze ökölben.
- Holnap akartam, de bármi közbe jöhet, és tudni akarom a válaszod.
- Milyen válaszom? Nem értelek.
- Nem a legalkalmasabb idő. Lehet, hogy várnom kéne és… és talán te is azt mondod hülyeség, de nem tudok várni. Egy percet sem. – még mindig értetlenül néztem rá. Sötét volt a szobában, de tisztán láttam az arcát. Zavart volt és kissé ijedt, de valahogy még is boldog. Megfogta a kezem és elém térdelt.
- Hanna Jane Volturi leszel a feleségem? – kinyitotta a gyűrűs dobozt. Az arcáról a gyűrűsdobozra, a dobozról az arcára és vissza, kapkodtam a fejem.
- Nem tudom… - szomorúan biggyesztette le a száját, ahogy csak ő képes. – Mármint tudom, de mégsem… Ó, istenem! Olyan nehéz! A feleséged akarok lenni, de nem most… Nem alkalmas az időpont. – megfogtam a kezét, és magam mellé felhúztam az ágyra. – Szeretlek! Veled akarom élni az életem, és szívesen leszek a feleséged. De várjuk meg, amíg lemúlik a spanyolok fenyegetése.
- De ha a spanyoloknak annyi lesz egy másik, aztán egy újabb. – fakadt ki. Az ablakhoz sétált és belevágott egy nagyot a falba. – Sosem lesz nyugtunk!
- Kérlek! – sétáltam mögé és átöleltem. – Várjunk egy darabig és ha nem javul a helyzet vagy, ha romlik is ígérem hozzád megyek. Csak agyunk egy kis időt, hogy lecsendesedjen.
- Rendben! – fordult felém. – Mennyi idő legyen?
- Félév.
- Az sok. Maximum négy hónap, több nem. – bólintottam és megcsókoltam. Kivettem a kezéből a gyűrűs dobozt.
- Mit szeretnél? – kapta el a kezem. Újra játékos, jó kedvében volt.
- Már az enyém, nem?
- De! – megcsókolt és felnyitotta újra. Kivette és az ujjamra húzta. – Gyönyörű! Azért van ízlésem, nem igaz? – nevetett és még közelebb húzott magához. Leakartam húzni, hogy visszategyem a dobozba.
- Ne! – suttogta és a kezemre tette a kezét. – Ma este maradjon rajtad, hiszen úgy se láthatja senki se. – elmosolyodtam és megcsókoltam.
- Most aludj, kérlek.
- Hogy mit nem aggódsz te értem. – csóválta meg a fejét és maga után húzott az ágyba. Mindketten a takaró alá bújtunk és összeölelkeztünk, amennyire csak lehetett és végül elaludt én pedig nézhettem.

(Tia szemszöge, reggel)

Persze, hogy mindig én szívok. Jeremynek tök jó ereje van, Charlienak kettő is és Hannának is van. Persze nekem nincs. Nagyon mérges vagyok.
Viszont imádok rohanni. Száguldani a világon a legjobb. Három nap alatt letettem a jogsit. Elmélettel és vezetéssel együtt, ahogy Logan is. Mindent látok és megjegyzek.
Logannel együtt gyakorlunk. Már háromszor elagyabugyáltam. Ő még csak egyszer engem, de Jeremyvel egyikünk se bír. És neki ez nagyon tetszik, kérkedik az erejével, de majd egyszer elkapom és…
Benjamin jött ki a nagyteremből. Ahová most én tartok, mert behívtak.
Micsoda férfi! – sóhajtottam fel magamban.
- Szia! – mosolygott rám.
- Szi… szia! – dadogtam. Kijött és neki dőlt a falnak. – Mi… mire vársz te… te itt? – dadogtam tovább. Szánalmas mondhatom.
- Csak a járőr társamra. – mosolyogott.
- Jellemző Jeremyre. Már megint megvárat téged.
- Ma nem vele megyek.
- Értem! – mondtam szomorúan. Lehet, hogy valami jó csajjal, azért mosolyog ennyire. Mázlista lány az már biztos. – Most megyek, mert Demetri hívatott.
- Menj csak! – mosolygott tovább.

Bementem. Az arcomra volt írva, hogy nincs jó kedvem.
- Szia Tia! – üdvözölt Dem. – Valami gond van?
- Nem! Nem fontos!
- Nos… te tudod. Arra gondoltunk, hogy mivel elég ügyes vagy elmehetnél az első őrjáratodra. Egy tapasztalt vámpírral mennél, aki figyel majd rád.
- Kivel?
- Benjaminnal. Ha persze nincs ellene kifogásod – húzta fel a szemöldökét, de közben mosolyogott.
- Nem, nincs. Szívesen megyek vele! – Demetri mosolya még nagyobb lett.
- Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz ellenvetésed. – mondta, majd intett, hogy mehetek.

Kiléptem az ajtón, Benjamin ott várt, ahol hagytam.
- Mehetünk? – kérdezte.
- Előbb átöltözök feketébe.
- Ne! Jó vagy így, a városba megyünk, így nem keltünk feltűnést. El lesz borulva. – mosolyogott. – Bennfentes vagyok! – itt már nevetett.
- Tőlem akár eshet is. Engem nem zavar. – már az utcán voltunk. – Hogy-hogy nem Jeremyvel jöttél?
- Nem tudom, Demetri találta ki. Ő most Charliel van és az erdőt fésülik át meg a város környékét. Hanna és Sam pedig babázik. Nem én szóltam, hogy így legyen. Úgyhogy Demetrivel pörölj, ha nem tetszik. – szomorúan hajtottam le a fejem. Nem is tetszem neki, hiszen nem akart velem jönni. De akkor miért mosolygott annyira? Eddig észre se vettem mennyire kapar a torkom.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Csak kapar a torkom. De kibírom, tegnap ittam.
Felnéztem és észrevettem, hogy anyám közeledik. Elég messze volt még, így ő nem láthatott. Feketében volt, a szeme kisírva. Autóbalesetnek álcáztuk az eltűnésem, felismerhetetlen égettünk egy lányt, akit én magam öltem meg a második napon. Akkor még nem tudtam ember közelében megmaradni. És kerestünk mellé egy taxit és taxist is. Mert igazából nincs jogsim.
Nem figyeltem, így vészesen közelért hozzánk. Gyorsan megragadtam Benjamint neki dőltem a falnak, ő előttem állt és értetlenül nézett rám. Oldalra néztem, anya engem figyelt. Gyorsan megcsókoltam Bent. Hogy eltakarja az arcom.
Először meglepődött, de aztán viszonozta a csókom, ami engem lepett meg.
Már elhaladt anyám, így el akartam húzódni, de újra lecsapott rám, tovább csókolt. Édesen, szenvedélyesen egészen belefeledkeztünk.