24. fejezet: Szörnyű baleset és elhatározás

(Lucy szemszöge)

A repülőn ültünk, Alec kontaklencsét tett be. Nekem még mindig barna volt a szemem.
Most ébredtem fel. Kb. egy órát aludhattam.
- Pihenhetsz még! – simította meg a hajam, a fejem a vállán pihent.
- Nem vagyok fáradt!
- Miért nem mondtad, hogy tudsz zongorázni?
- Nem tudom! Talán azért, mert a zongora hangja régi, szomorú emlékeket ébreszt bennem. Edwardra emlékeztet. Ő még nálam is jobban játszik. Régen mindig hallgattuk egymás játékát. Ha elkezdtem zongorázni, biztosan ott termett és végig hallgatott.
- Sajnálom! – mondta a férjem.
- Nem kell. Ami megtörtént, az… - nem tudtam befejezni elcsuklott a hangom. Alec magához húzott és nem kínzott tovább ezzel a témával.

Nem tudom mikor érkeztünk meg, mert elaludtam és Alec vitt be a házba. Reggel az ágyon ébredtem. Alec a fotelben ült és onnan nézett. Valami furcsa volt rajta. A szeme arany barna volt.
- Jó reggelt! – szólt nevetve, biztos az elképedt arcom láttán.
- Jó reggelt! De mi?
- Megszomjaztam, itt pedig nem akartam embert ölni. Borzasztóan büdös volt! – rázta meg a fejét. – Fúj!
Nevetnem kellett. Odasuhantam hozzá és megcsókoltam.
- Jól áll a barna szem! – bókoltam.
- Köszi! De ne szokd meg! – újra megcsókoltam, mire ő visszadobott az ágyra…

(13 év múlva)

Visszajöttünk két napja a küldetésről. Heidi már elment a mai vacsiért.
Azóta, hogy kiderült tudok zongorázni, Alec mindennap megkért, hogy játsszak valamit.
- Szia, drágám! – lépett be a szobába. A szeme most koromfekete volt. Ahogy az enyém is.
- Szia! Mit keresel?
- Semmit! Nem keresek, inkább bujkálok!
- Bujkálsz? Ki elől? – nevettem.
- Jane elől. Demmel nyakon öntöttük vízzel. Persze, csak véletlen.
- Akkor megérdemled, hogy megtaláljon. Miért öntöttétek rá?
- Lelöktük Gianna ebédjét. Verekedtünk kicsit.
- Gianna?
- Tudod az legújabb titkárnő. Félix szerezte. – ez egyet jelent azzal, hogy bombázó a csaj. –Visszatérve Gianna nem hitte, hogy legyőzöm Demet. És fel kellett törölnünk a kaját. Demetrit akartam nyakba önteni, de ő elugrott és Janet találta el. Azonnal elfutottam! Most tuti végem! Bújtass el! Létszi, létszi, létszi… - könyörgött nekem térden állva. Amikor Jane nyitott be.
- Végre meg vagy Alec Volturi! Amit most kapsz tőlem, azt nem teszed ki az ablakba. – közben mosolyra húzódott a szám. Jane tetőtől- talpig csurom víz volt. Demmetri pedig mögötte állt megfélemlítve. Aki majdnem, hogy kétszer akkora volt, mint a kicsi Jane. Nagyon murisan néztek ki. És kettejük mellé még Alec is társult. Akit a fülénél fogva rángattak ki a szobából. Amit meg is érdemelt ne legyeskedjen az új szexi titkárnő körül. Bár tudom sose csalna meg.

Kopogtattak.
- Hello! Heidi mindjárt itt lesz! – jött be Viktor.
- Megyek! Hallottad mit csináltak a fiúk Janenel? – álltam fel.
- Persze! Vicces volt! Meg az is amit a fiúk kaptak érte! – nevetett Viktor.
- Mit csinált velük?
- Megetette őket emberi kajával. Hát az röhejes volt!
- Szegények! – ekkor már a nagy terem előtt álltunk. Viktor kinyitotta nekem az ajtót. Megláttam Alec és Dem fancsali képét és Jane elégedett mosolyát. Mosolyognom kellett.
Odamentem hozzájuk.
- Jól vagytok?
- Ez szemét volt Janetől! – pufogott Demetri.
Alec megölelt és meg akart csókolni, de elhajoltam.
- Nem hittem volna, hogy ilyet fogok mondok, de hagyma szagod van! – Alec egy fintorral válaszolt és gyilkos pillantásokat vetett húga felé.

Ekkor érkezett meg Heidi és a csapata.
- Jöjjenek utánam! Ne maradjon le senki! – hallottam barátnőm hangját.
Mindenki bent volt a teremben. Bezárult az ajtó. Nem volt menekvés és elkezdődött a vacsora. Sikítások vihara, emberek szaladgáltak. Próbálták menteni az életüket. Éreztem a mérget a számban.
Két embert öltem meg, amikor észrevettem egy kislányt az egyik pad alatt. 6 éves lehetett.
Elindultam felé, de nem voltam elég gyors Selena előbb odaért és rávetette magát.
Rohantam feléjük és ellökte a szoba másik végébe.
- Ez egy gyerek! Hagyd békén! – vittem volna el onnan a kislányt, de Selena rám vetette magát.
- Nem maradhat szemtanú! – sipította. Én pedig a földre estem, áram járta át a testem. Nem bírtam felkelni. Végig kellett néznem, ahogy végez a kislánnyal. Éreztem a félelmét és a fájdalmát.
Sírni kezdtem! Nagyot csalódtam ma az egész Volturiba!

Alec segítségével végre fel tudtam állni. Nem bírtam ki, ellöktem magamtól és kirohantam volna a teremből, ha Caius nem szól utánam.
- Lucy! – mérges volt. – Hogy merészelted? Tudod jól, hogy nem maradhatnak szemtanúk! – kiabált velem mindenki előtt.
- Egy kislány volt! Senki se hitt volna neki! Mindenki azt mondta volna, hogy álmodott. Nem kellett volna… - nem fejezhettem be, mert egy pofon repített át a termen. Caius ütött meg.
- Tűnj a szemem elől! – kiáltott rám és én kirohantam a teremből.

Hallottam, hogy valaki utánam jött. Megfordultam és Alecet láttam magam előtt, lefékezett, majd közelebb akart jönni.
- Maradj ott! – kiáltottam rá. – Nem akarlak látni! – azzal elfutottam fel a szobámba.

Pár perc múlva Alec benyitott.
- Takarodj! – kiáltottam rá.
- Lucy! Kérlek! Beszéljük meg! – ült le az ágyra, én pedig elhúzódtam.
- Megöltünk egy kislányt! Hogy fordulhatott elő ilyen! Én… Én ezt nem tudom tovább csinálni. Nincs elég erőm hozzá.
- Nem értelek!
- Nem tudok többé embereket ölni! – sírtam. Alec az ölébe húzott, mire én elkezdtem csapkodni. Lefogta a kezem és még közelebb húzott magához. Vagy fél óráig így ültünk, amikor végre megmerte kérdezni.
- Ez most azt jelenti, hogy elmész innen?
- Lehet, de nem hiszem!
- Haragszol még rám?
- Nem rád! Nem is Heidire vagy Selenára. Hanem arra ami vagyok! Egy gyilkos semmi több!
- Nem mondj ilyet! Kérlek Lucy! Ne okold magad! Ez egy baleset volt! Nem lesz több ilyen!
- Most nem csak a kislányról van szó! Mindig lesznek ilyen „balesetek”!
Heidi nyitott be a szobába.
- Bocsánat, de nem bírtam tovább! Sajnálom Lucy! Nem tudtam lebeszélni az anyját. Mindenféleképpen látni akarta a kastélyt! Úgy sajnálom! Bocsáss meg nekem!
- Nem haragszom rátok! – öleltem magamhoz mindkettőjüket. – De én ezentúl állat véren fogok élni újra!
- De Lucy… - kezdte volna Heidi, de leintettem.
- Nincs de! Nektek nem szabom meg, hogy mit tegyetek, de én ezt nem bírom folytatni.