26. fejezet: Bella

Sziasztok!
Ezt a fejit kicsit lerövödítettem. Gondolom mind tudjátok, hogy ez melyik része a New Moon-nak!
Remélem tetszeni fog! :)


(Alec szemszöge, másnap)

Lucy még nem jött vissza a vadászatról. Messzibbre ment, most nem a szomszédban lévő erdőbe.
Megint Gianna mellett ültem, de most itt volt Alex is.
- Tudod mire jutottam?
- Na, mire? – kérdeztem.
- Ha ez az Edward tényleg megöleti magát, akkor Lucy nagyon ki fog bukni! Szerintem követni fogja! – elragadott a hév és neki ugrottam. Gianna sikítva ugrott fel. Mire megjelent Viktor. A vállamra tette a kezét.
- Alec nyugalom! – lefejtett Alexről.
- Bocsáss meg! – kezet nyújtottam neki, nevetett mikor felállt.
- Semmi gond, haver! Nem hittem volna, hogy így felidegesít a dolog.
- Egész éjjel ezen gondolkodtam. Edward megkért, hogy vigyázzak Lucyre, de mi van, ha nem tudom megtenni!? – vágtam bele a falba, mire lehullott a vakolat.
Ekkor kicsapódott az ajtó és Jane lépett ki a nagyteremből.
- Mi volt itt? – kérdezte morcosan.
- Az öcsikéd begurult! – viccelődött Alex.
- Nagyon vicces! Hová mész? – kérdeztem, mert közben Jane elindult a kijárat felé. De nem a megszokott úton, hanem a csatorna felé.
- Ide kell hoznom Deméket, mert még nem hozták Edwardot. Mint valami bébiszitter!
- Mi történt? Csinált valamit?
- Mit tudom én! Most megyek, mert Caius mérges lesz! Te pedig türtőztesd magad! Mert egyre gyakrabban előfordul veled ez. – mutatott a falra, amiről az előbb vertem le a vakolatot. Persze ezt mindenki nagyon viccesnek találta.
- Ó, öcsi, nem szabad! Rossz kisfiú! – figurázott ki Alex minket.
- Vigyázz, mert megjárod! – morogtam rá, és épp neki akartam ugrani, hogy jól elgyepáljam. Amikor Aro hívatta. Olyan képpel indult befelé, mint aki a saját temetésére hivatalos. Jót nevettünk rajta.

Kiderült, hogy csak azért hívatták, hogy mondja meg nekünk, hogy bent kell majd le lennünk a „kivégzésnél”. Viktornak, Alexnek és nekem is. Ők már be is mentek. Én megvártam a húgomat. Gianna kiment egy másik asztalhoz, pont amikor megérkeztek Janenék.
- Jó napot, Jane! – hallottam, ahogy köszönti.
- Gianna!

Belépett Jane, majd Edward, Alice és valószínűleg Bella. A sort pedig Dem és Félix zárta.
Bella egy barna hajú, törékeny emberi lény volt. Nem volt olyan gyönyörű, mint egy vámpír, de is nem volt rossz. Csak ezután csapott meg az illata, nagyon finom, édes és „étvágygerjesztő” volt. Nagyot nyeltem, éreztem a számban a mérgem ízét.
- Jane! – mosolyt erőltettem az arcomra és kinyújtottam a kezem a húgom felé.
- Alec! – válaszolta és megölelt. Majd megcsókolta az arcom mindkét oldalról.
- Egyért küldenek ki és te kettő… és féllel jössz vissza! Szép munka! – dicsértem meg, mire nevetni kezdett. - Isten hozott újra Edward! Látom, jobb kedvedben vagy. – Bella kedvesére nézett. Félt tőlem.
- Hajszálnyival! – mondta Edward.
- És ő itt minden bajnak okozója? - Edward csak mosolygott, megvető arckifejezéssel, és akkor megdermedt.
- Stipi- stopi az enyém! – nevetgélt Félix. Mire Edward morgásban tört ki. A vámpír pedig hívogatóan meredt rá.
- Aro örülni fog, hogy újra láthat! – mondtam.
- Ne is várakoztassuk tovább! – mondta Jane. Edward csak bólintott. Én pedig megfogtam Jane kezét és elindultam vele a nagyterem ajtaja felé.

- Jane, kedves, hát visszatértél! – kiáltotta Aro.
- Igen Mester!
- Meglátogatott minket Alice és Bella is. – idáig figyeltem, a gondolataim máshova vezettek. Vajon Aro megöli Edwardot és a többieket. Reméltem, hogy nem. Lucy miatt.
Jane lépett mellém, de nem figyeltem rá. Bellát tanulmányoztam. Hogy szerethetett ebbe az emberi lénybe egy vámpír.
Félixel is ugyanez történt. Nem hittem, hogy találkozom még egy milyennel. Már Gianna és Félix esetét is furcsálltam, de nem zavart. Az a lány egyszer úgy is vámpír lesz. Ki fogja harcolni magának.
- Marcus, Caius nézzétek! - dúdolta Aro. - Bella mégiscsak él és Alice is itt van vele! Hát nem csodálatos?
Ekkor kiáltozást hallottam Gianna próbált visszatartani valakit. Az ajtó kinyílt és Lucy lépett be rajta.
- Engedj már el! Gianna! – morgott rá a lányra. – Edward? Alice! – mondta boldogan oda akart futni, de elkaptam.
- Ne menj oda! – súgtam a fülébe.
- Mi? Miért? Engedj Alec! Ők a testvéreim! – kiabálta, de nem tudott magáról lerázni. Majd megadta magát. Elmagyaráztam mi történt. – Bella? – nézte meg magának jobban a lányt. – Ő volt az álmomban…

- Jane, ha megtennéd!
- Nem! – kiáltotta Edward. Már ugrott is a húgomra, de nem érte el, mert a földön fetrengett fájdalmában. Lucy a vállamba temette az arcát.
- Jane! Aro, kérlek! – szólalt meg végül.
- Elég! – sikoltotta Bella is. Most eshetett le neki a dolog lényege.
- Jane! – mondta végül Aro. Jane Bella felé fordult és vele próbálkozott. De kudarcba fulladt. Elképedve néztem a húgomra. Látszott rajta, hogy legszívesebben neki ugrana.
- Csodálatos! – nevetett Aro. - Ne izgasd fel magad, kedvesem! Nagyon bátor vagy Edward, hogy csendben viselted. Egyszer megkértem Janet, hogy csinálja velem is… csak kíváncsiságból. – jól emlékeztem arra a napra.
Jane vonakodva teljesítette a kérését. Aro nem bírta sokáig. Nagyon hamar feladta és utána is nekünk kellett felkaparni a földről a húgommal.
- Nos, mit kéne most tennünk veled? Nem feltételezzem, hogy meggondoltad magad. Nem akarsz csatlakozni, ugye? – Félix és Jane fintorgott erre a kérdésre.
- Én… inkább… nem!
- Alice?
- Én sem, köszönöm!
- És te Bella? – ilyesmire nem számítottam, még Arotól sem.
- Mi? – kérdezte ingerülte Caius. – Hogy képzeled ezt Aro?
- Jane és Alec óta nem láttam ilyen ígéretes tehetséget. El tudod képzelni milyen lehetőségeink lennének, ha Bella közénk tartozna?
- Nem, köszönöm! – válaszolta végül Bella, hogy a leendő vitának véget vessen.
- Micsoda pazarlás!
- Csatlakozol, vagy meghalsz, így van? Már akkor gyanítottam, mikor ebbe a szobába hoztatok minket. Ennyit a törvényeitekről. – kelt ki magából Edward.
- Edward nyugalom! – nyugtatta Lucy.
- Természetesen nem. - pislogott Aro meglepetten. - Azért gyűltünk itt össze Edward, mert Heidi visszatérésére vártunk.
- A törvény rájuk is vonatkozik! – sziszegte Caius.
- Nem! – kiáltotta Lucy és kitépte magát a kezemből. – Nem tehetitek!
- Túl sokat tud. - folytatta Caius. Lucyt észre sem véve. – De ti, ha akartok, távozhattok!
Lucy akaratlanul is megkönyebült, pedig tudhatta, hogy Edward nem hagyná ezt.
- Hacsak nem szándékozod őt is halhatatlanná tenni. – elmélkedett Aro. Lucy biztos ezt olvasta ki az elméjéből.
- Ha igen?
- Akkor életben maradhat! De komolyan is kell gondolnod! – Edward Bellára nézett, aki csak bólintott.
- Rendben!
- Ellenőrizni fogjuk! – mondta Caius.
- Most pedig mehettek! Heidi hamarosan itt lesz! Nehogy valami baleset történjen! Demetri kísérd ki őket! – elindultak kifelé. Lucy Arora nézett, aki bólintott, de Caius megállította.
- Ne merészeld még egyszer! – sziszegte Caius és közelebb lépett hozzá. – Ha még egyszer ellenem, ellenünk fordulsz saját kezűleg végezlek ki! – pofozta fel Lucyt. Most nem kapott akkorát, mint legutóbb, de ha Caius újra hozzá ér, velem fog meggyűlni a baja. Füstölögtem magamban. Odamentem Lucyhez.
- Semmi gond! Jól vagyok! – elindult kifelé. Követni akartam, de megállított. – Maradj csak, Heidi mindjárt itt lesz.