9. fejezet: Büntetés

(Jeremy szemszöge)

Beléptünk Volterrába. Bár Alec eddig nem szidott le, de tuti fix, hogy belül majd szétrobban. De legalább Lucy itt van, így a fejem megmarad, ha a büszkeségem nem is. Valahogy érzem, ha ezt megúszom, hinni fogok istenben. Ami röhejes lenne, valljuk be őszintén. Majd járok a vasárnapi misékre, és keresztet vetek. Micsoda szentség törés lenne, nem erre még én se lennék képes. Olyan lenne mintha mások hitét gúnyolnám, csak azzal, hogy ott vagyok.
Felnéztem és Lucy kíváncsi szemekkel méregetett. Hallotta az előbbit. Most biztos agyamentnek néz, ha eddig nem is hitt annak. Egy aprócska mosolyt küldött felém, de nem szólt hozzám, pedig megtehette volna anélkül, hogy erről bárki tudott volna.

Beértünk a palotába. Chriss és apa beszéltek valamiről. Majd Alec felém fordult.
- Menj fel a szobádba és maradj ott. Majd küldök valakit érted. – Viktorék felé – Mi pedig köszöntjük az új tagokat. – mondta és elindult a nagyterem felé, az arca töprengő volt. Nem igazán figyelt a környezetére, csak annyira, hogy ne menjen neki a falnak.
Felindultam a lépcsőn, de Chriss utánam szólt.
- Jeremy! Hanna elmondta mi van, majd megpróbállak menteni.
- Kösz, de vállalom a felelőséget. Nem fogom tagadni és nem fogok elbújni a következmények elől. – megfordultam, hogy elmenjek, de Chriss mögé tévedt a szemem, ahonnan Alec figyelte a beszélgetésünket.
- Remek! – sóhajtottam. Bevárta Chrisst és bezárta az ajtót, ugyanazzal a töprengő képpel.

Ez a srác amióta együtt van a nővéremmel, állandóan figyel rám. Ami egyrészt rendes tőle, másrészt nyomasztó. Mintha még egy apám lenne, pedig anyára volna szükségem. Igaz ott van Lucy, de ő az összes volturisért megtenné azt, amit értem. Ahogy anyámért is megtette.
Könnyek szökött a szemembe. Gyors ütemben pislogtam, mielőtt még valaki észreveszi, de elkéstem. Amikor megfordultam a nővérem állt velem szemben. Először mérgesnek tűnt, de a szemembe nézett és megenyhült irántam. Hirtelen átölelt és sírni kezdett.
- Úgy sajnálom! – suttogtuk egyszerre.
- Nekem kéne vigyáznom rád miután anya elment, de állandóan csődöt mondok. – sírta.
- Nem, nem a te hibád. Én vonzom a bajt. Meg kéne tanulnom végre felnőttként viselkedni. – még mindig szorosan ölelt magához. – Te viszont túl gyorsan nőttél fel miattam és ez nem fair.
- Szeretlek Jeremy! – suttogta, majd elengedett. – Szerencséd, hogy nem lett belőled lapított vámpír. Alec állati mérges… volt. – tette hozzá, de tudtam ez még mindig igaz.

Felindultam a szobámba, hogy nehogy azt mondják, hogy már megint nem követem a parancsot.
Apa mindent elég jól tűr. De a parancs szegést… Ennél még az is jobban tetszene neki, ha engem is kirúgtak volna a suliból. Morogtam magamban, majd az ajtón belépve Hanna repült a nyakamba.
- Nagyon féltetelek! – suttogta és könnyek nélkül sírni kezdett.
- Jól vagyok! Nem történt semmi! – próbáltam vigasztalni.
- Jó látni, hogy egyben vagy! Haver! – hallottam meg Logan hangját Hanna mögül. – Köszönöm! – tette hozzá tátogva, válaszként csak bólintottam.
- Te itt? Nagyobb bajba vagyok, mint hittem! – sóhajtottam és leültem az ágyra.
- Sajnálom, hogy elmondtam. – ült az ölembe Hanna.
- Semmi gond! De most már értem, hogy miért nézett rám Alec, úgy, mint aki meg akar sütni. Egyszer úgyis rájöttek volna. – apa ki fog nyírni, persze hacsak Alec nem teszi meg előbb. És inkább Alec haragját vállalnám be. Anya óta nagyon ellenzi az emberek bevonását a titokba.

Így várakoztunk, majd egyszer csak kopogtak és belépett Alex.
- Szevasz öcsisajt! – borzolta meg a hajam. – Hallottam rossz fát tettél a tűzre!
- Máris visszaértetek? – kérdezte Hanna.
- Máris? Több mint egy hétig el voltunk. Amúgy gyertek!
- Többes szám? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Te, Hanna és a srác ott mögötted. Ha Charlie itt lenne ő is kapna. – ajajj, erre nem is gondoltam, hogy Charliet és Hannat is veszély besodrom. És mi lesz Logannel? – Alec elég paprikás kedvébe van, de én inkább Janetől tartanék. Három románt megint elvesztettünk.
Ilyen az én formám, persze, hogy senki sincs jó kedvében.
Átöleltem Hannát, ő pedig megfogta Logan kezét, bíztatásképpen.

Közeledtünk a nagyterem felé. Hallottuk Lucy és Jane vitáját.
- Adni kéne neki még esélyt. Várni kellene a büntetéssel.
- Várni, várni, várni… Miért? Senkinek nem adnánk második esélyt. Miért tennék kivételt Jeremyvel?
- Mert ismerjük, és tudjuk, nem rossz szándékból tette. Vállalja a felelősséget! De… - hallottam Chriss hangját.
- Vállalja! Akkor meg miért vitázzunk? – mordult fel Jane.
- Alec, ez túl kemény büntetés lenne. - próbálkozott Lucy.
- Túl kemény? Mást már rég halálra ítéltünk volna. – pufogott Jane. Akaratomon kívül felszisszentem.
- Jane, nyugalom! – Alec hangján nem lehetett észre venni semmit.
- Te pedig még melléállsz! – morrant gondolom Alecre. – Persze, mit is gondoltam? Amíg megosztja veled az ágyát… - mondta gúnyosan.
- Na, ebből elég legyen! – kiáltott mérgesen Alec. Valaki hátrább lépett, gondolom Jane. – Tud, hogy mit mondasz! Nézz csak körbe, nem én vagyok itt az egyetlen, aki nem ért veled egyet. Most pedig távozz a teremből!
- Nem zavarhatsz ki! – kiáltott vissza Jane.
- Tedd, amíg szépen mondom! Távozz! – kivágódott az ajtó. Jane lépett ki rajta és úgy meredt rám, hogy azt hittem ott rögtön megöl.

Amikor beléptünk Alec még mindig azt a helyet nézte, ahol szerintem, Jane állt. Majd ránk nézett.
- Köszönöm Alex! – leült és Lucyre nézett. Biztosan mondott neki valamit, mert válaszként bólintott. – Szóval, tudod mivel jár az, amit tettél.
- Tudom! – nyeltem egy nagyot. – Halálbüntetéssel. – suttogtam.
- Mióta tudja? – kérdezte Dem. – Miért nem mondtátok el?
- Fél éve. – Lucy lemondóan nézett rám. Ez nem tetszett.
- Bocsánat! – lépett elő Logan.
- Ezt ne! – szóltam rá, de nem hallgatott rám.
- Legjobb barátok vagyunk. Sosem árulnám el senkinek. Ezért mondta el. Nem akarok fontoskodni, de szerintem nem tett semmi rosszat.
- Logan! – szűrtem a fogaim között.
- Ha nem akarsz fontoskodni, miért teszed? – nézett rá Alec. Megijesztett a hanglejtése. Felállt és felénk sétált. – Tudod jól Jeremy, hogy nem csak a Volturi által felállított szabályt szegted meg, hanem az apádnak tett ígéretedet is.
- Tudom!
- Jeremy tisztába van ezzel, Alec. – tette a férje vállára a kezét Lucy. – Máskor is megtettük már.
- És sosem lett jó vége! Emlékezz csak Giannára! Hogy mi történt vele! – elszorult a torkom. A szívem keservesen és nagyon gyorsan kezdett el dobogni.
- Te csak ne oktass ki Giannáról. – emelte fel a hangját. – Jobban él bennem az a nap, mint itt bárkiben. Sose tudnám elfelejteni. – suttogta. – Mégis… Mégis azt mondom, hogy jobb elmondani a titkot, mert könnyebb tőle hordozni. – végig simította az arcom, majd Loganhez lépett. – A fiú igazat mond. Hiszel nekem? – Alecnek tette fel a kérdést, de Logan szemeibe nézett.
- Akkor hát azt mondod, engedjem el őket büntetés nélkül. Mit mutatna az?
- Nem büntetés nélkül, tedd azt, amit javasoltam. – visszasétált a helyére.
- Jane, bár kitűnő egyéniség. Sok mindenben a legjobb, de az ítélő képessége nem az. – mondta Viktor.
- Demetri? – fordult meg Alec.
- Tudod, én mit mondok. Szerintem rendes srác. A száműzetése, borzasztó bűn lenne részünkről. – Száműzetés? Ezt javasolta Jane? Na, ne már… Egyedül, nem jöhetnék többet vissza, inkább a halál.
- Rendben! Akkor mindketten ugyanazt a büntetést kapjátok. Te és Hanna… Bár szerintem lehetne erősebb is, de a többség dönt. Nem mehettek ki a városba. Soha többé! Iskolába se. Vége ennyi volt, eljátszottátok mindketten a bizalmamat! – illesztette össze az ujjait Alec. – Charlie ezt már régen megtette, de ti… Rólatok ezt el sem tudtam képzelni… Nagyot csalódtam.
- Csalódtunk! – javította ki apa. Alec ránézett, valamiféle együtt érzés volt a szemében. Mint, amikor anya elment. Utána évekig így nézett apára.
- És te! – mutatott Loganre, aki előrébb lépett. – Egy hónapod van, hogy eldöntsd… Vagy elutazol örökre a családoddal és nem térsz vissza soha… Vagy visszatérsz ide, pontosan egy hónap múlva és vámpírrá változtatunk… A te döntésed… Egy hónap… Ha nem döntesz, meghalsz!
- Igen, értettem! – mondta Logan megtörten.
- Végeztünk! Mehettek! – mondta Alec. Lucy elésétált, mélyen a szemébe, nézett, majd csalódottan elment.