14. fejezet: Para

Sziasztok!
Hoztam nektek megint frisst. :)
Jó olvasást! Remélem tetszik!
Puszi! :)

(Hanna szemszöge)

- Nem arról van szó, hogy… Á, ez nem jó! Hogy is mondjam csak, tudod mostanában annyira keveset… - kifújtam a levegőt és még mindig a tükröt bámultam. – Jeremy, tudod mostanában nagyon keveset… - félbehagytam.
- Nagyon keveset mi? – ugrottam egy nagyot.
- Jeremy, megijesztettél! – hajtottam le a fejem.
- Sajnálom, de nem kell zavarba jönnöd. Mond csak el! – emelte fel az állam, hogy a szemébe kelljen néznem.
- Olyan keveset vagyunk együtt… - nyögtem ki.
- Ó! – csak ennyit tudott mondani. – Szóval… Szeretnéd, ha többet lennénk együtt. – mondta magának.
- Megértem, hogy a katonásdi fontos neked, de vannak napok amikor nem is találkozzunk csak futólag. Hiszen látod, helyetted egy tükörrel beszélgetek! – elmosolyodott.
- Holnapra kiveszek egy szabadnapot Demtől, rendben?
- Köszönöm!
- Hová szeretnél menni?
- Itt szeretnék marad és beszélgetni.
- Oké! – megcsókolt. – Most megyek gyorsan beszélek Demmel! Szeretlek!

(Jeremy szemszöge)

Futottam Chriss szobájához. Majd kopogás nélkül berontottam. Ami nem volt túl jó ötlet.
- Hupsz! – csaptam a szememre a kezem és megköszörültem a torkom. – Majd később visszajövök!
Átjárt a hideg mikor kiléptem. A nővéremet ebben a helyzetben nem akartam látni. De Chrisst sem! Már a folyosó végén jártam:
- Tök fej! – kiáltott utánam Sam és fejbe vágott.
- Sajnálom! – mondtam és a fejem vakartam. – Nem tudtam, hogy épp… akcióztok. – nevettem.
- Akciózzunk? – mondta és verekedni kezdet.
- Héhé, srácok! – jött fel Viktor a lépcsőn. – Mit csináltok?
- Sam mérges, mert rajta kaptam őket… szex közben. – nevettem.
- Ó, Sam te ilyen rossz kislány vagy! – jegyezte meg Viktor, én pedig, már a földön fetrengtem a nevetéstől. Sam, komolyan mondom, vámpír létére elpirult.
- Ne nevess már, Jeremy! – kiáltott rám. – És nem nagy dolog! Más is szokott, vagy ti nem Jeremy? – ez csúnya volt, de betalált, rögtön abbahagytam a nevetést. És megköszörültem a torkom. - Szóval még nem? Komoly? – most Sam nevetett.
- De… Dehogy nem! – dadogtam.
- Jeremy, te szűz vagy? – kérdezte röhögve.
- Nem, én nem!
- Te szűz vagy!
- Muszáj úgy, hogy az egész palota hallja! – morogtam és eszembe jutott miért kerestem Chrisst.
- Azt hiszem én lelépek! Itt olyan titkok derülnek ki, amik nem tartoznak rám. – mondta Viktor és elment, de még hallottuk, hogy nevet.

- Amúgy mit akartál öcsi?
- Nem hozzád, hanem a barátodhoz jöttem.
- Tényleg? Hát, menj csak be!

- Szevasz Chriss!
- Szia!
- Ő, szóval bocsi az előbbiért!
- Felejtsük el! – legyintett. – A nővéred jobban kiakadt, mint én. Miben segíthetek?
- A tanácsod kellene! Igazából totál beparáztam. Eddig nem volt gondom. De most Hanna célzott rá, azt hiszem. És ez totálisan kiakasztott.
- Állj! Állj! Öcsi, nyugi! Mire célzott Hanna?
- Arra, hogy le akar velem feküdni!
- Az csak jó kölyök! – kiáltott át Alex.
- Remek! – sóhajtottam.
- Figyu! Először is vedd halkabbra. Másodszor én, hogy jövök a képbe? Tartsam a gyertyát vagy mi?
- Nem tudom… Ízé… Szóval mindent tudok, meg minden… Már eddig is próbálkoztam Hannánál, de mindig elutasított. Olyankor sosem paráztam be. Most nem tudom miért.
- Most nyugodj meg! Ha minden tudsz, akkor nincs mitől félned! Az első alkalommal mindenki parázik.
- Ez nem igaz! – kiáltott át megint Alex.
- Fogd be! Te ne vagy átlagos eset! – üvöltött át Chriss. – És ne hallgatóz, mert megjárod!
- Rendben! Befogtam a fülem!
- Ajánlom is! Szóval nyugi, ha nem vagy ideges nem lesz gond. Hannával szeretitek egymást, jó lesz. Amúgy miért nem apáddal beszéltél?
- Nem tudom. Apa jó fej… meg minden… de most haragszik rám. Tudod a legutóbbi ügy miatt. Olyan fejmosást kaptam tőle, amire egyátalán nem számítottam.
- Értem! Hát sok sikert!
- Köszi!

(Hanna szemszöge)

- Oké! – megcsókolt Jeremy. – Most megyek gyorsan beszélek Demmel! Szeretlek!
- Szeretlek! – suttogtam utána. Vártam pár percet és Heidihez rohantam.

Kopogtam az ajtón.
- Jól van! Jól van! Nyitom, mielőtt még szétvered! –kiáltott ki Heidi.
- Szia! Sürgősen vásárolnunk kell! – rontottam be. – Ó, szia Demetri!
- Szia! Én úgyis menni készültem. Akkor jó vásárlást! – megcsókolta Heidit és elment.
- Hozom a táskám! – beviharzott a gardróbba. – Már mehetünk is!
- De én nem mehetek ki.
- Azt majd elintézem. Nélküled nem lehet vásárolni Alec meg fogja érteni.

Már az utcán sétáltunk, amikor újra beszélgetni kezdtünk.
- Miért olyan sürgős pár új ruha?
- Tudod… Jeremy és én együtt töltjük a holnapot. És lehet, hogy megtörténik.
- Á, értem! Akkor vennünk kell pár szexi fehérneműt. Mentek valahová?
- Nem, nem. A szobámban fogunk beszélgetni.
- Oké, akkor veszünk egy fekete csőnadrágot és hozzá egy szép felsőt.
- És egy fekete szandált, meg kockás sálat.
- Rendben! Nagyon szexi leszel. – mosolygott. Majd sóhajtott egyet.
- Mi a baj?
- Csak eszembe jutott, amikor még édesanyádnak volt ideje velem vásárolgatni. Amikor még neki kerestem szexi cuccokat a randiára. De mostanában annyi a gondja, én pedig feleslegesnek érzem magam.
- Miért lennél felesleges?
- Mert nem értek a harchoz. Vagyis persze tudok harcolni, de nem tudok támadásokat szervezni és vezetni, úgy mint az anyád. Ő mindenben jó.
- Te másban vagy jó! Pl. a ruhák kiválasztásában és a szervezésben.
- Köszi! – mosolyodott el végre és átölelt.