15. fejezet: Meglepetés!

Sziasztok!
Eddig voltak előre megírva a fejik, mostantól lehet, hogy nem tudom őket ilyen gyorsan hozni. Remélem tetszik! :) Én már a következőt várom nagyon! :P
Jó olvasást!
Puszi! :)

(Hanna szemszöge)

Jeremy mindjárt itt lesz. Úr isten! Ezt nem gondoltam át!
- Nyugi Hanna! Semmi pánik! – mondtam magamnak a tükör előtt. – Ja, semmi pánik csak éppen kezdesz begolyózni. Milyen gond is lehetne? – gúnyolódtam saját magammal. Halk kopogás törte meg a magammal való beszélgetést.
- Szia! – lépett be Jeremy. Egy vörös inget és egy fekete farmer nadrágot viselt. – Ezt neked hoztam! – mosolygott és átnyújtott egy csokor rózsát.
- Gyönyörű! Köszönöm szépen! – beljebb jött és megcsókoltam. Leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk…

- Szerinted Logan hogy dönt? – kérdeztem pár percnyi szünet után.
- Fogalmam sincs! – rázta a fejét. – Csak azt tudom én hogy döntenék az ő helyében.
- És hogy?- Én vámpírrá válnék…
- Miért?
- Több oka is van… Talán a vámpírlétben a spéci erők vonzanak… És persze az, hogy te is vámpír vagy. – suttogta, majd megcsókolt.

A hajába túrtam, majd az ő keze becsusszant a felsőm alá és akaratosan lehúzta rólam. Egy kicsit elhúzódtam tőle.
- Nem akarod? – nézett a szemembe és hátrébb csúszott mellőlem.
- De! – fogtam meg a vállát és visszahúztam. – Akarom, csak… lassabban. – elmosolyodott és gyengéden megcsókolt, az arcom a keze közé fogta és csókolt tovább.
- Azonnal szólj, ha abba hagyjam! – nézett a szemembe.
- Ühüm! – bólintottam. Végig simította lágyan az arcom, majd a hajamba túrt. Az ajkai lágyan és forrón szántották a bőröm, majd lejjebb tért a nyakamra, ettől felnyögtem.
A füléhez hajoltam és suttogni kezdtem:
- Szeretlek! – a hangom cseppet megremegett.
- Ne félj! Vigyázok rád! – megint végig simította az arcom.
- Tudom, csak… - az ujját a számra helyezte, majd megcsókolt.
- Szeretlek! – suttogta. A kezem elindult a hátán. A füléhez hajoltam és gyengéden harapdálni kezdtem, mire felnyögött. Lehúztam a felsőjét és csókolgatni kezdtem mindenhol, majd bentebb csúsztam az ágyon ő pedig követett. Hátradőltem az ágyon Jeremy pedig fölém tornyosult és megcsókolt. Nagyon lassan kigombolta a nadrágom…

Boldogan simultam Jeremyhez. Boldog voltam, de egyben iszonyúan bánatos is.
- Mi a baj? – kérdezte. – Nem volt jó?
- De nagyon jó volt! – válaszoltam sietve. – Csak…
- Csak?
- Eszembe jutott Charlie…
- Hogy?
- Ő mondta azt, ha egyszer megtesszük, ő be fog rohanni a végén, és öröm táncot jár. – Jeremy elmosolyodott. – Most kéne bejönnie! – sóhajtottam, ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és beviharzott a húgom.
- Hanna! Jeremy!
- Charlie! – mondtuk egyszerre meglepetten Jeremyvel. Úgy ahogy voltam egy szál bugyiba és melltartóba kiugrottam az ágyból és a karjaiba repültem.
- Charlie! – kiáltottam újra. – Mi szél hozott Volterrába?
- Apáék úgy gondolták Cullenéknél hagynak, de én rábeszéltem őket, hogy Volterrába biztonságosabb. Megtettétek? – zavaromban lehajtottam a fejem. – És milyen volt? Mondj el mindent!
- Hé, még itt vagyok! – szólalt meg Jeremy mögöttünk.
- Ó, igaz! Jeremy! – ugrott a nyakába Charlie. – Jó téged újra látni!
- Téged is! – Jeremy már teljesen felöltözött, így én is elkezdtem öltözködni, amikor észrevettem, hogy egy idegen srác áll a szobám ajtajában. Aki engem nézett.
- Charlie! – böktem oldalba a húgom. – Ő meg ki?
- Ja, ő Seth! – lépett mellé Charlie és átölelte.
- Sziasztok! – mosolyodott el zavartan. – Bocsáss meg, hogy megbámultalak, de nagyon hasonlítotok.
- Hát ikrek vagyunk vagy mi a szösz! – mosolyodtam el.
- Igen, tudom.
- Szevasz! – lépett mellé Jeremy és kezet fogta. – Jeremy vagyok, Hanna barátja.
- Igen, tudom.
- Az jó, mert én nem tudtam rólad. – Jeremy hátranézett.
- Talán elfelejtettem mondani. – néztem a padlóra, erre mindenki elkezdett nevetni a szobában.
- Jeremy! – kiáltotta el magát valaki.
- Ez a nővérem! Mennem kell, sietek! – megcsókolt és kirohant.
- Mi van már Sam? – kiáltott amint kilépett az ajtón. – Te a szobámban vagy?

- Szóval, anyáék is hazajöttek?
- Igen, de most nem kéne zavarni őket…
- Miért?
- Tárgyalnak a románokról… Apa kapott egy fenyegetés félét…
- Mi?
- Ha elmegy a románokhoz egyedül meghalni, akkor nem bántják a Volturit, csak bizonyos területek akarnak.
- Ez hülyeség miért tartanák be a szavukat!
- Nyugalom! Anya nem hagyja apára. Már meggyőzte, hogy hülyeség belemenni. Most azt tervezik, hogy mi legyen két hét múlva, hogyan készüljenek fel a támadásra.
- Hál’ isten! – sóhajtottam és megöleltem Charliet. – És veled mi van?
- Én jól vagyok!
- Sétálok egyet a városban, rendben? – kérdezte Seth.
- Persze! Menj csak! – mosolygott Charlie.
- Nagyon szereted! – mondtam, amint Seth kiment.
- Igen, eléggé! Hallottam, hogy nem kell suliba járnunk!
- Ja, igen! Kiderült, hogy elmondtuk Logannek és ez a büntetés.
- Hát nekem nem az!
- Igen tudom. De Logannek is választania kell a vámpír élet és a elköltözés között.
- Igen azt is hallottam. Sajnálom szegényt! Pedig olyan jó fej srác! – mondta Charlie szomorúan, majd jókora vigyorral nézett rám. - Nos? Milyen volt Jeremyvel?
- Charlie!
- Na! – unszolt. – Mond már el! Létszi!
- Oké, szóval nagyon jó volt és nagyon lágyan csinált mindent.
- Ahá, szóval olyan, mint te!
- Fantasztikus érzés volt Jeremy karjaiban. – sóhajtottam boldogan. – És te és a kis indián? Veletek mi van?
- Ó, hát mi sem voltunk restek! – huncut mosolyra húzódott a szája.
- Ne már! Már is megtettétek? – hevesen bólogatni kezdett.
- Tegnap este! Két órával a repülő indulása előtt. Elmentünk Sethhez becsomagolni és az ágyban kötöttünk ki.
- És milyen volt?
- Vad és érzéki. Nagyon jó! Te nem élvezted volna. Neked túl vad.
- Úr isten! Ezt inkább nem akarom hallani. – tettem a fülemre a kezem.
- Mikor leszálltunk a motorról én megcsókoltam és elkezdtünk befelé hátrálni…
- Hagyd abba nem akarom hallani! – kiáltottam. Hiába fogtam be a fülem, még így is jól hallottam az áradozását.
- A ruháinkat szanaszét hagytuk a házban…
- Hallgass! – kiáltottam és neki vágtam egy párnát. Válaszként visszadobta, és párnacsatázni kezdtünk, mint régen mielőtt még Forksba ment volna.