20. fejezet: A terv

Sziasztok!
A végét most dobtam össze, ami érezhető is szerintem. Át se néztem, szóval lehet, hogy vannak benne szarvas hibák, ezekért bocsánat. És a késésért is bocsi. De el vagyok havazva, pedig itt van az egész nyár, de mégse elég. Remélem azért tetszik! :)
Puszi! :) Jó olvasást! :)

(Alec szemszöge)

Kiértünk végre a városból. Heidi mellettem sétált.
- Na, milyen volt?
- Amikor azt mondtad, ha közelebb jöttök letépem a fejét – utánozta a hangomat – az egy kicsit megrémített. Féltem, hogy túl komolyan veszed a játékot.
- Akkor jó voltam! – nevettem.
- Szerintem már rájött!
- Tudom, azt akartam, hogy rájöjjön, nehogy betegre aggódja magát. Hát, szia Heidi! – öleltem át. – Ne feledd a terv második részét!
- Nem feledem! Vigyázz magadra!
- Ja, és mondd meg nekik, hogy tényleg sajnálom! – és futni kezdtem, ott hagytam Heidit és egyenesen Románia felé vettem az irányt. Nem szállok repülőre így gyorsabb.

Már órák óta futok. Fogalmam sincs, hogy beválik-e a tervem. Egész csak rajtam és Lucyn múlik. Életem utolsó napjának fogok neki vágni, búcsú nélkül. Remélem meg tudnak majd bocsátani.
Ha Heidi rá tudta őket venni, már régen elindultak Volterrából. Szóval bele kellene húznom.
Vajon mi van most Lucyékkel? Remélem időben érkezek. Lehet, hogy már túl sokáig hátráltattak? Más nem követem őket, mert nélkülük nem élet az élet.
Futottam és futottam, még végül el nem értem azt a helyet, amit kerestem a magyar-román határt. Lefékeztem, itt kellene megvárnom Heidiéket. Keresgélni kezdtem a zsebemben, szerencsém volt, találtam egy papírdarabot és egy tollat, amit még Gianna asztaláról nyúltam le, amikor kihátráltam Heidivel. Írni kezdtem.

Heidi, Demetri, Jane… Volturi

Tudom, hogy meg fogjátok találni ezt a levelet.
Nagy esély van rá, hogy ha ezt olvassátok én már
nem leszek. Sajnálom!
Tudom nem illik búcsú nélkül távozni, főleg azok után,
amit tettem. Sajnálom, hogy átvertelek titeket, de szükséges
volt. Ha elmondom mire készülök nem engedtek, amit
megértek. Bocsássatok meg, kérlek mindenért.
Mindenért amit mondtam és tettem.
Sajnálom, hogy újra fájdalmat okozok!
De csak én ölhetem meg őket veszteségek nélkül.
Sajnálom!

Alec

Összehajtottam a levelet, levettem a Volturi köpenyem, belebugyoláltam és felkötöttem egy fára. Itt biztosan megtalálják, mert az én szagomat fogják követni, majd beléptem Romániába.

(Heidi szemszöge)

Visszamentem a palotába, ahol lehetett ott futottam. Mikor beléptem mindenki sürgött-forgott. Benjamin és Jeremy majd elgázolt, úgy rohant az emeletre. Félix terelgette az embereket, Jane pedig őt sietette.
- A bátyámról… családomról van szó! Siess már Félix! Minél előbb kell indulnunk.
- Szia Jane! Félix!
- Demetri, Viktor és Chriss bent tanácskoznak, rád vártunk. Gyere! – ragadta meg a kezem és behúzott a terembe.

- Szóval rájöttetek! – léptem közelebb.
- Dem volt az! – paskolta meg Viktor a férjem vállát.
- Alec tudta, hogy rájössz!
- Felnyitotta a szemem, amikor lent voltam nála a börtönben. – ültetett az ölébe.
- Te vagy az én Sherlock Holmes-om! – pusziltam meg.
- Na, és mi Alec terve? – szólt közbe Jane.
- A terve? Ja a terve! – felálltam és középre sétáltam, hogy drámaibb legyek. – Szóval… Elindult a románok felé…
- Úgy tudtam! Olyan hülye! - rikoltott közbe már megint Jane.
- Nyugi! – intettem le. – Elindult a románok felé, mi pedig követjük, mintha az én elrablásom és a szabályszegés miatt üldöznénk, egészen a magyar-román határig. Ott megvár minket, és úgy tesz mintha vadászna. Ha beértük megöljük a hírnökeiket és Vladimírt senki se fogja figyelmeztetni ránk. Csak Alecről fog tudni.
- Ez egy egész jó terv! – vakarta az állát Chriss. – Az is lehet, hogy sikerül!
- Induljatok készülődni! Maximum fél órátok van!
- Hannával mi lesz? Csak nem vihetjük az oroszlánbarlangba! – mondta Viktor.
- Itt marad Heidivel!
- Én megyek! – emeltem fel az állam. – Harcolni akarok! A legjobb barátnőm veszélyben van.
- Akkor Sarah marad vele! Ő úgyse valami jó harcos.
- Rendben! – suttogtam és a szobámba futottam.

(Vladimír szemszöge)

- Uram egy nő keresi önt! – mondta az egyik ütődött szolgám.
- Mit akar?
- Nem mondta meg, de állítólag önnek jól jön az, amit tud.
- Egy perc és megyek! – intettem, hogy elmehet. – Csak azt akartam közölni veled Lucy, hogy a férjed már elindult hozzám látogatóba. Már nem kell sokáig várni!

Felsétáltam a kíséretemmel. Ott volt az idegen nő a terem közepén, oldalt pedig Charlie megbilincselve a földön. És engem nézett, ha a szemeivel ölni tudna.
- Ki vagy te? És mit akarsz? – kérdeztem.
- Selena vagyok. Régen Volturi voltam, de most le akarom őket igázni.
- Miért higgyek neked?
- Alec szerelme engem illetne. Lucy közénk állt.
- És én hogy jövök a képbe? Alec meg fog halni. És amúgy se hinném, hogy rá tudnád venni, hogy a tiéd legyen. Ennél egy kicsit jobban ismerem.
- Tudom mire készülsz és nem érdekel. Inkább legyen halott, mint Lucyé. De meg akarom büntetni.
- Mégis mivel?
- Hogy előtte végzek Lucyvel.
- Igen, utána meg én megölöm. Ebben nem lesz semmi büntetés. Inkább boldogan fog meghalni. Nem! Lucyt viszont megbüntetheted azzal, hogy életben hagyod. Hidd el elég büntetés lesz az neki.
- Ölni akarok! – kiáltott. Megvakartam az állam.
- Ha nagyon akarod a lányát kivégezheted előtte.
- Rendben!