7. fejezet: Ember a vámpírok között

(Jeremy szemszöge)

Leguggoltam harci állásba, de csak Demetri, Alec és Viktor jelent meg mellettem.
- Jól vagy kölök? – kérdezte Dem és elindult a foglyom felé.
- Igen! De vigyázz! – pont időbe szóltam, mert majdnem neki ment a falamnak.
- Szép munka! Kezdem érteni az apádat. – ezt nem értettem, de majd kifaggatom.
- Leengedheted, most már majd mi csináljuk. – mondta Viktor. Leengedtem hát a falat szép lassan. Viktor és Alec koncentrálni kezdtek.
A foglyom tehetetlenül állt előttünk. Nem mozdulhatott, és nem használhatta az erejét.
- Ki vagy te és mit akartál itt? – kérdezte Alec.
- A románok hercegnője és ti mind meg fogtok halni. – nevetett a lány.
- Mit akartál itt? – lépett közelebb.
- Magammal vinni! – bökött felém.
- Miért?
- Gondolom te vagy Alec. Vladimír üdvözöl! Sokat mesélt rólad és a kis családodról. Ők is meg fognak halni. – nevetett gúnyosan. Alec morgott egyet, majd mit sem törődve Viktor erejével neki vágta egy fának a lányt. A nyakánál fogva szorította oda.
- Miről beszélsz? Mit akarnak a románok Jeremytől és a lányaimtól? – válaszként, csak nevetett a lány. – Halljam vagy borzasztó kínok közt mész a pokolra. – lassan fentebb emelte, már nem érte a lába a földet. Még sosem láttam ilyennek. Demetri és Viktor tétovázott. Nem tudták mit tegyenek.
- Alec! – hallottuk meg egy ismerős hangot, de neki messze kéne lenni.

(Alec szemszöge)

- Alec! – hallottam a számomra legédesebb hangot a világon. – Engedd el! Így nem mész semmire!
- Igazad van! – morogtam, és kelletlenül elengedtem. Lucy közelebb lépett hozzá.
- Szóval, mi a neved? – kérdezte mézes mázosan.
- Anna. – válaszolta a lány, mint akit hipnotizáltak.
- Anna, mit szeretnél tőlünk? – kérdezte a szerelmem. Egy pillanatig habozott, majd megrázta a fejét.
- Úgysem mondom el! Inkább meghalok!
- Ebben segíthetek! – mondta Lucy, és lángba borította. Majd felállt, mellém sétált és átölelt. – Hiányoztál!
- Te is nekem, de hogy értél vissza ilyen gyorsan? – épp válaszolni akart, de Jeremy megelőzte.
- Miért? Miért kellett megölni? Kiszedhettük volna belőle dolgokat! – kiáltotta.
- Jeremy, gondolkodj! – szólt rá Dem. – Román volt és, ha valamit is megtudott, ha véletlenül elmenekül valahogy…
- Borzasztó károkat okozhatott volna. – fejezte be Viktor. – És Lucy úgy is kiszedett mindent a fejéből.
- Ha Volturi katona akarsz lenni, meg kell tanulnod megtenni ezt. Meg kell tanulnod ölni! – mondtam én. – És gondolkodni!
- Ha csak fele olyan okos vagy, mint amilyennek ismerlek, ez nem lesz nehéz. – lépett mellé Lucy. – Szóval, találtam pár vámpírt, akik csatlakoznának. Köztük van egy teleportáló és egy hipnotizáló. Félix már elvezette őket Volterrába.
- Akkor siessünk, mert ott van Jeremy haverja. Nehogy… - nem fejezte be Viktor, de mind tudtuk mire gondol.

(Hanna szemszöge)

Nyílt a kapu. De nem apuék jöttek be rajta, hanem 8 ismeretlen vámpír és Félix.
Logan eléálltam, nehogy valami baja legyen.
- Félix! – hívtam.
- Igen?
- Van egy nem várt vendégünk. Gyorsan felviszem Jeremy szobájába.
- Rendben! Figyelek, nehogy utánatok menjen valamelyik.

- Gyere! – fogtam meg a kezét és felhúztam a lépcsőn. Chriss jött velünk szembe.
- Szia Hanna! – intett.
- Szia Chriss!
- És szia idegen! – nézett Loganre.
- Logan ő Chriss! Chriss ő itt Logan! – mutattam be gyorsan őket egymásnak.
- Örülök, hogy megismertelek! Hanna ennek az apád nem fog örülni. Tudod, hogy nem hozhatsz ide embereket.
- Arról tud, hogy itt van, de így is ki fog borulni.
- Jól van. Majd megpróbálok vele beszélni, hátha elérek nála valamit.
- Köszönöm!
- Nem tudod véletlenül, miért érzek idegen vámpír szagot?
- Félix hozta őket.
- Oké, akkor megnézem mit csinálnak. – mondta Chriss, azzal elszáguldott.

- Ő ki volt? – fordult felém Logan.
- A nagybátyám.
- Miért nem hozhatsz ide embert? – már bent voltunk Jeremy szobájába.
- Mert ez az egyik törvény a vámpírok között. Az emberek nem tudhatnak rólunk.
- És miért kellett feljönnünk? Hiszen eddig közületek senki se akart bántani.
- Akik most jöttek azok nem közénk valók. Idegen vámpírok, akik csatlakozni akarnak.
- Milyen érzés, ha ember van a közeledben?
- Olyan, mint neked egy pohár víz… Ha nem vagy szomjas, akkor semmi különös… De ha már napok óta nem ittál… Nálatok inkább órák óta, akkor nagyon nehéz. Egy ember nem bírná ki, meginná azt a pohár vizet, mi tovább bírjuk. De ha megérezzük a vér illatát… - Logan nagyot nyelt mellettem.
- Öltél már embert?
- Néha mikor iszol vizet, előfordul, hogy eltöröd a poharat. Elejted vagy, erősebben megszorítod. Mi minden ivásnál összetörjük a poharat… - újra nyelt egyet.
- De akkor hogyan változtattok át bárkit is?
- Egy idő után, sok év munkája után, már tudjuk úgy uralni a szomjunkat, hogy akit megharapunk az életben marad. Például én állat véren élek, már közel 20 éve a testvéremmel és Jeremyvel. Anyától tanultuk ezt meg, de az apám nem… Nem tud, nem akar, nem tudom pontosan. De mindketten változtattak már át nem egy embert vámpírrá.

(Chriss szemszöge)

Lefutottam a lépcsőn és Félixbe botlottam.
- Vissza is értetek ilyen gyorsan?
- Igen, a legelső vámpír, akit találtunk egy teleportáló. Tök jó nem?
- De nagyon. Lucy?
- Aleckel, Viktorral, Demmel és a fiammal egy románt faggatnak az erdőben. – ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és az említettek beléptek.