29. fejezet: Logan

Sziasztok!
Visszatértem! :) Itt a következő feji. Remélem tetszik!
És Jeninek ajánlom, mert ő írta, hogy lehetne máskor is Jeremy szemszög. Remélem tetszik majd neked Jeni! :)
Bocsi, hogy késtem egy napot. De tegnap nem volt áram így nem tudtam megírni.
Jó olvasást!
Puszi! :)

(Jeremy szemszöge)

Beléptem a nagyterembe. Demetrivel, Viktorral és Janenel találtam szembe magam. Jane vette át a bátyja helyét. Furcsa volt, mindenki azt hittem, hogy majd kiugrik a bőréből a hír hallatán, de nem. Még mindig szomorú, hogy nincs vele Alec. Már a kínzástól sem lesz jobb a kedve.

Apámnak is felajánlották a vezérszerepet, de ő visszautasította. Mondván, ő nem elég komoly hozzá, ami teljesen igaz. Ahogy Chriss is visszautasította. Benne még él a remény, hogy Lucy és Alec visszatér. Emiatt mostanában sokat veszekednek Sammel. Mondjuk a nővérem mostanában ingerlékenyebb. Három napja derült ki, hogy terhes Chrisstől. Amit nem mindenki fogadott nagy örömmel. Amiből szintén vita lett.
Chriss kiborult egy kicsit a dolgon. De csakis azért, mert félti Samet. Hiszen az édesanyám belehalt, Bella majdnem belehalt, és Lucyt is megviselte a szülés. Chriss rettentően félti Samet. De egyik sem akar engedni a másiknak.
Múltkor például Sam kilökte Chrisst az ablakon, mert felvetette, hogy vetesse el a babát. Nem esett persze baja, de azért elég vicces volt.

- Jeremy! Figyelnél légy szíves? – Jane arca kb. két centire volt az enyémtől. A meglepetéstől hátrálni kezdtem és elzúgtam.
- Bocsánat, csak elbambultam. – suttogtam, majd felálltam a földről és nem mertem felnézni.
- Szóval, Jeremy… - Demetri még mindig mosolyogott. – Lennél oly’ szíves, hogy elmész nekünk Loganért?
- Igen, persze. Indulok is! – gyorsan megfordultam, de kicsapódott az ajtó. Charlie Benjaminnal a nyomában rohant be.
- Mi is megyünk! – jelentette ki. – Régen láttam Logant és szeretnék menni. – szépített.
- Olyan vagy, mint az apád. – mosolygott Dem. – Ő sem tud sokáig a seggén ülni. Tőlem mehettek.
- Köszönjük! – mosolygott Charlie.

- Miért akartok jönni? – kérdeztem, már, amikor kint voltunk az utcán.
- Mondtam régen láttam Logant és nem vergődve szeretném újra látni.
- És te Benjamin?
- Én… én csak Charliet kísérem. – gyanús volt ez nekem.
- Jane félt minket Hannával és mondta, hogy válasszunk magunknak testőrt. Én Sethet akartam, de Jane nem bízik benne. Így maradt Benjamin. – szólni akartam, de magállított. - Hanna téged választott. Nem lesz okod féltékenykedni.
- Nem is szoktam. – húztam fel az orrom.
- Na, majd meglátjuk, mit hoz a jövő. – nevetett. Elértük az főteret. Logan már ott volt és vele volt Tia is. Benjaminnak mellettem egy pillanatra elakadt a lélegzete.
Huncutul rá mosolyogtam.
- Mi van? – kérdezte meglepetten.
- Á, semmi! – ingattam a fejem, még mindig mosolyogva.
- Mit tervezel?
- Én semmit… Úgy ismersz te engem.
- Jeremy!
- Mondom, hogy semmi különöset.
- És ezt higgyem is el, mi?
- Tudsz mást tenni? – a vigyorom, ha ez lehetséges még szélesebb lett.
Megadóan lehajtotta a fejét.
- Csak reménykedni tudok. – sóhajtott.

Közelebb értünk Loganhez és Tiához.
- Sziasztok! – köszöntünk.
- Enyien kelletek hozzá, hogy bekísérjetek?
- Nem úgy akarlak legközelebb látni, hogy borzasztó kínok között vergődsz egy ágyon. – Charlie átölelte Logant. - Üvöltesz a testedet égető tűztől, várod, hogy eljöjjön a halál, hogy elmúljon a fájdalom. Könyörögsz, hogy vége legyen. De három teljes napig, csak a fájdalom lesz. Olyan égető fájdalom, hogy pokolba is szívesebben mennél…
- Jó, köszönöm. Elég lesz! – tette a szájára a kezét Logan.
- Most ezt miért kellett Charlie? Logan már így is be van szarva. – lépett közelebb Tia, és oldalba bökte a legjobb barátom a könyökével.
- Nem igaz! Nem félek. - ellenkezett.
- Ja, persze! – gúnyolódott Tia.
- És Benjamin miért jött? – kérdezte Logan.
- Én csak…
- Ő csak szerette volna látni Tiááá – rálépett a lábamra. Szúrósan néztem rá. – Titeket. Látni akart titeket.
- Tényleg! – Logan arcára is kiült az a minden tudó mosoly. Tia pedig kezdet elpirulni.
- Ő… ízé… Szóval… Logan hiányozni fogsz. Mostmár te is elmész. De ugye, azért meglátogattok néha?
- Amint lehet elmegyek hozzád. – ölelkeztek össze.
- Remélem boldog leszel az új életedben.
- Köszönöm!
- Hát sziasztok srácok! Charlie, Jeremy, Benjamin. – sorra átölelt minket, de Bent egy kicsit tovább ölelgette, mint kellett volna.

Megfordultunk és visszasiettünk a palotába.
- Ez volt a kedvenc cipőm csak, hogy tudd. – suttogtam Benjamin fülébe.
- Akkor máskor ne járasd azt a nagy szád! – vigyorgott rám.
- Mi? Ha én nem szólalok meg Tia sosem ölelget téged olyan sokáig. Nem tom miért félsz tőle annyira.
- Ember!
- És?
- Nem akarok erről beszélni. – motyogta.
- Rendben van!
Eztán szótlanul lépkedtünk vissza a palota felé. Nem akartam feszegetni a témát, elég volt mára. 

Szokás szerint a három trónuson ült Dem, Viktor és Jane, amikor beléptünk a nagyterembe. 
- Nos, Logan, milyen okot találtál ki az eltűnésed megmagyarázására? – kérdezte Viktor.
- Hagytam egy levelet, hogy világgá megyek, és ne keressenek, mert nem jövök vissza.
- Rendben!
- Charlie felvezet a szobádba és megyek én is. – állt fel Demetri. – Meg fogod tudni tenni? – nézett Charliera.
- Ott leszel, hogy megakadályoz abban, hogy megöljem. Nem lesz gond!
- TE FOGOD ÁTVÁLTOZTATNI? – esett le az állam.
- Demetri megengedte. – mosolygott Charlie.
- Hát nem vagy semmi! – rázta a fejét Benjamin. Én pedig még mindig meredten bámultam Charliet.
- Csukd be a szád Jeremy! Még belerepül a légy! – nevetett, majd eltáncolt mellőlem.