12. fejezet: Látogató

Sziasztok!
Megint ugrottam az időben, remélem ez nem zavar titeket! :)

(Alec szemszöge 5 év múlva)

Öt év alatt nem történt semmi, csak Demetri és Heidi bejelentették, hogy összeházasodnak. Lucy és Jane voltak a koszorúslányok, én Demetri tanúja voltam és Selena volt Heidié. Az este jól telt, sokat táncoltunk, nevettünk. Mindenki boldog volt.

Másnap támadt egy ötletem és elmentem a könyvtárba.
Félvérek után kutattam.
- Félvérek… Félvérek… - keresgéltem hangosan.
- Félvérek? – kérdezte egy ismerős hang. Gyorsan hátra fordultam, mennyire meggondolatlan voltam.
- Szia Alex! Mit keres a könyvtárban?
- Követelek.
- Hogy mi?
- Túl izgatott voltál. Én pedig kíváncsi. – mondta, nem is bánta amit tett.
- Értem, szóval jogosnak tartasz bárkit követni és kihallgatni, ha te úgy akarod? – kérdeztem némi éllel.
- Jaj, ne nyafogj! Miért érdekelnek a félvérek?
- Semmi közöd…
- Ne gyerekeskedj! – szakított félbe.
- És téged miért érdekel, hogy engem miért érdekelnek a félvérek? – bugyután nézett rám.
- Jó, mindegy, hagyjuk. – kicsit lassú a felfogása. – Mondcsak szerinted mi baja veled Selenának? – bökött meg az ujjával. - Kerül téged és mérges rád, érzem.
- Fogalmam sincs. – hazudtam.
- Miért nem mondod el? Tudom, hogy hazudsz!
- Jó, de te akartad… - kezdtem volna amikor egy sikoly szakított félbe, majd még egy.
- Mi a fene?
- Gyerünk! – nyargaltunk ki a könyvtárból fel az emeletre.

Ekkor jöttünk rá, hogy a hangok az én szobámból jöttek és az egyik Lucyé volt.
De amikor odaértünk csak a kitört ablakot találtuk.
- Mi történt? – kérdezte Alex.
De a szerelmem nem válaszolt csak állt és az ablak maradványait nézte. Odaléptem hozzá és átöleltem. Addigra az összes Volturis az én szobámban tolongott.
Aro is ideért végre.
- Tünés! Menjetek a dolgotokra. – csak Jane és mi hárman maradtunk.
- Mi volt ez az egész? – kérdeztem.
- Tanya! – ennyit mondott.
- Hogy ki?
- A Delinai Tanya. Mikor beléptem a szobádba itt volt. Én pedig sikoltottam, majd ő is. Megfogott valamit és kiugrott az ablakon.
- Mit vittek el? – kérdezte Jane.
- Nem tudom… - ekkor vettem észre, hogy mi is tűnt el – Várjatok. A Volturi nyakláncom és Lucy fekete köpenye tűnt el.
- De mi… - kezdte Jane.
- Hát nem értitek? – vágott közbe Lucy - Be akar jutni. Ezért kellett egy köpeny és egy nyaklánc. Csak, hogy rám nem gondolt.
- Jane, szólj Demetrinek, Félixnek, Selenának és Alexnek meg akinek csak tudsz és mennyetek ki. Keressétek meg Tanyát! – felénk fordult Aro. – Lucy menj és ellenőrizd mindenkinek a tudatát aki be akar jönni ide. Alec kísérd el, lehet, hogy nem egyedül jön.
- Igenis. – mondtuk egyszerre és kiviharzottuk a szobámból.

- Szerinted ezek után próbálkozik?
- Nem tudom, de ne aggódj! Nem fog történni semmi. – nyugtattam életem szerelmét.
- Mit akarhat?
- Talán bosszút.
- De akkor elég lenne valamelyikünket elkapnia és megölnie. Nem valami mást akar! – rázta a fejét.
- Nem tudom. – odaléptem és megcsókoltam.
Jane jelent meg.
- Aro küldött! Nem találjuk szükség van rátok. Gyertek ki keresni.
A drágám még mindig a gondolataiba merült.
- Lucy! – hívtam.
- Megyek!

(Lucy szemszöge)

- Akkor Lucy és Félix mennek északnak, Alec és Demetri keletnek, én és Alex délnek és te, Selena és még ti hárman – Jane rábökött három vámpírra – mentek délnek. Megértettétek?
Válaszul mindenki megindult a kiadott irányba.

- És, hogy megy neked és Alecnek? – kérdezte Félix.
- Megvagyunk. Miért? – válasz közben kinyújtottam a tudatom hátha érzek valamit.
- Semmi, csak kíváncsiskodtam. Csak azért, hogy nem vele lettél beosztva!
- Azért, hogy mindenkivel legyen valaki aki érzi egy vámpír közelségét. – Félix sose gondolkozik, mindig csak beszél, ráztam a fejem.

Ekkor megéreztem valamit.
Szólni akartam Félixnek, de észrevettem, hogy Tanya szól hozzám.
- Lucy! Lucy! Kérlek rázd le azt a másikat, beszélnünk kell. – ezt ismételgette magában.
- Félix, váljunk szét! Te menj arra – mutattam az ellenkező irányba – ott találod az egyik Delina tagot, én pedig megyek Tanya után.
- Rendben! - ezzel eliramodott.
- Sajnálom! – súgtam – De be kellett csapnom téged!
És elindultam Tanya felé.
Egy tisztáson találtam rá, egy haldokló fiú felett.