18.fejezet: Titkos hely

(Lucy szemszöge, 2 hét múlva)

- Megtaláltam őket! – rohant felém Heidi.
- Kiket?
- Hát Cullenéket. Elküldtem nekik a meghívót és vissza is jeleztek. Holnap estére itt lesznek! – és akkor megtudhatom, hogy ki vagyok. Carlisle biztos tudja.
- Ó, szólok Alecnek! Köszönöm Heidi! Nagyon rendes tőled, hogy megkerested nekem őket. – megöleltem és elmentem. Meg akartam beszélni Aleckel a tervem, hogy kifaggatom őket.

Amikor beléptem a szobámba Alecket az ágyon találtam. Azonnal felült, az ajtónyitódásra.
- Szia édesem! – köszöntött és kinyújtotta felém a kezét, hogy közelebb húzzon.
- Szia! – átölelte a derekam és csókolgatni kezdte – Majd később most beszélnünk kell.
- Mi történt? Valami baj van? – tényleg aggódott értem.
- Heidi… - hezitáltam.
- Igen?
- Heidi megtalálta Cullenéket. Meghívta őket a kérésemre, de lehet, hogy nem kellett volna.
- Miért ne? Ők a régi családod.
- Igen, de nem voltak elragadtatva a döntésemmel, nem akarják, hogy Volturi legyek. Ez biztos és most már az is az, hogy maradok. Veled!
- Nyugi, gondoltam, hogy nem lesznek tőlem elragadtatva. De szeretnéd őket látni, tudom. Ismerlek!
- Szerinted Carlisle tudhat valamit rólam? Valamit a származásomról?
- Majd kiderítjük! Mikor jönnek?
- Holnap estére! Egy héttel az esküvő előtt! Lebeszélni jönnek!
- És letudnak?
- Nem! Szeretlek és a feleséged akarok lenni. Ha támogatnak, ha nem. – mondtam dacosan, mire elmosolyodott.
- Gyere!
- Hová megyünk?
- Mutatok neked valamit, amit eddig még nem tettem meg! – kacsintott rám éselrejtette a gondolatait.

Kb. fél órát futottunk még a mi tempónkban is. Amikor megállt előttem.
- Csukd be a szemed!
- Mi? Miért?
- Légy szíves! – kérlelt, sóhajtva bár, de megtettem amit kért. Megfogta a kezem és vezetni kezdett. Egy erdőszélén álltunk, most már bent lehettük a mélyében.

- Kinyithatod! – felpattant a szemem és leesett az állam. Egy gyönyörű, kis patak mellett álltunk. Madárdal, vízcsobogás, nagyon megnyugtató volt.
- Hol vagyunk?
- Nem tudom mi a neve. Valami kirándulóhely felé. Az átváltozásom után találtam. Kicsit kiborultam, és itt kötöttem ki. Már régen volt itt. Amióta ismerlek nem.
- Gyönyörű!
Közelebb lépett, megfogta a kezem és a patak felé húzott. Ledobtam a cipőm és boldogan mentem utána. A víz hideg volt, de minket nem zavart.
Ott álltam a leendő férjemmel, öleltük egymást. Legszívesebben így maradtunk volna örökre.

A füvön feküdtünk és fogtuk egymás kezét.
- Tényleg szeretnéd ezt? – rámutatott a gyűrűmre – Mert én nem akarlak kényszeríteni!
- Ne mondj butaságokat! Persze, hogy szeretném, ez minden vágyam!
- Cullenék nem állhatnak közénk!
- Nem! – felé fordultam és a fejem a mellkasára fektettem. – Szeretlek!
- Szeretlek! – és megcsókolt. – Jól állnak neked ezek a fényviszonyok!
- Köszönöm! – nevettem.
- Imádom mikor nevetsz! – nem válaszoltam csak ráültem a mellkasára és elkezdtem kigombolni az ingét. – Itt és most?
Bólintottam és ő viszonozta a közeledésem…

(Alec szemszöge)

Kint töltöttük az egész éjszakát, beszélgettünk majd elaludt a karjaimban.
Nem mozdultam, csak néztem és gondolkodtam. Azon, hogy egy hét múlva megházasodom és az lesz életem legboldogabb napja.
Egyenletesen szuszogott, olyan volt, mint egy angyal. Gyönyörű, szelíd és gyámoltalan. Úgy éreztem meg kell védenem. Nem fogom hagyni, hogy bárki bántsa. Se testileg, se lelkileg.
Féltem, pontosabban féltettem, a holnaptól. Csak abban reménykedtem, hogy Edward Cullen nem jön el. Ő bánthatja a leginkább. Mert őt szereti legjobban.
Nem tudom mi vár ránk holnap, de életem legnehezebb napja lesz az biztos. Nem gondolkodtam többé ezen, a csillagokat néztem és élveztem az egyedül létet.

Reggel lett, Lucy ébredezni kezdett.
- Jó reggelt! – egy csókot nyomta a fejbúbjára.
- Jó reggelt! – viszonozta.
- Szépet álmodtál?
- Nem tudom, nem emlékszem! Biztosan, hiszen itt voltál velem!
Mosolygott. Felállt és elment megmosni az arcát a patakban. Majd felhúzta a cipőjét és leült mellém a fűbe.
- Visszamenjünk? – érdeklődtem.
- Ne még maradjunk! Olyan jó itt! Megnyugtató!
Egész délelőtt itt voltunk. Majd Lucy elment vadászni, ugyanis megszomjazott. És persze imponálni akart dr. Carlisle Cullennek.
Majd 5 óra felé visszaindultunk Volterrába.