2010. február 12., péntek

14. fejezet: A tanár

14. fejezet: Tanár

(Lucy szemszöge)

Egy teljes napig sírtam, majd amikor befejeztem megkerestem a fiú szobáját.
Ott töltöttem minden percemet. Az ágya mellett ültem és gondolkoztam. Továbbra se bánom, Aro is megmondta helyesen cselekedtem.
Ez idő alatt kiderítettem, hogy Viktornak hívják a srácot. Volterrában élt, egyedül. A családja nem rég hallt meg.
Megpróbáltam megnyugtatni a tudatán keresztül, de nem használt.

Letelt a három nap, a tagjai már nem égtek annyira. A szíve megállt. Felült az ágyon és rám nézett.
- Hol vagyok?
- A Volturinál!
- A Voltu… minél?
- A Volturinál, ez egy vámpír család és ennek leszel a tagja mostantól. – felugrott az ágyra.
- Ne… Ne gyere a közelembe! Vámpír!
- Ne hülyéskedj, nem érünk rá. Még el kell vigyelek Arohoz. Ja , és még el nem felejtem te is vámpír lettél.
Azonnal abba hagyta a hadonászást és rám nézett.
- Nem vagyok őrült! Autó balesetet szenvedtél, én pedig megmentettelek. Vagyis nem én, hanem Tanya, én csak átváltoztattalak, hogy életben maradj.
- Én… Én emlékszem. Egy szőkelány ugrott elém, elrántottam a kormányt, az égető fájdalom. És most olyan furcsa a hangom. Olyan csilingelő!
- Ott egy fürdő, nézd meg magad. És öltözz át. Hoztam neked ruhákat, ha jól gondolom akkor Alec ruhái jók lesznek. – mutattam egy ajtóra – De siess! Dolgunk van!
- Ég a torkom, ez normális? – kiabált ki.
- Csak szomjas vagy!
- Mamám!
- Mi az?
- Csak… Olyan más vagyok. Olyan helyes.
- Ne bókolj magadnak, inkább siess. – pirítottam rá.

Kopogtak. Anóra jött be, pont mikor Viktor kilépett a fürdőből.
- Aro kérdezi, hogy felébredt-e a fiú?
- Anóra menj ki, azonnal. – de későn szóltam. Viktor rá vetette magát és már a vérét szívta. – Pompás! Kereshetünk új titkárnőt!

- Mester! – hajoltam meg mikor beléptem. – Viktor felébredt.
- Ó, szóval Viktornak hívják. Nyújtsd a kezed fiam. – Viktor rám nézett, én helyeslően bólintottam.
Aro az ő kezét is megragadta. Miközben a gondolatait olvasta, én elmondtam mit csinál.
- A mester vagyis Aro, a gondolataidban olvas. Én is tudok, de nekem nem kell testi kapcsolat.
- Én tudok valamit? – kérdezte Viktor, amikor Aro elengedte.
- Mindjárt megtudjuk! Lucy? – fordult felém Aro. Én lecsuktam a szemem és koncentráltam. Ő se tud róla, ezért még nehezebb lesz kideríteni.
Tíz percbe került kb. míg rájöttem, hogy mi a képessége.
- Viktor, irányítja az embereket és vámpírokat is. A cselekedeteiket és a gondolataikat egyaránt.
- Érdekes! – szólt Caius.
- Ő Caius, a másik pedig Marcus. – súgtam Viktornak.
- Mond, Viktor, nincs kedved csatlakozni hozzánk. Megtanítanánk hogyan használd az erőd. Lenne családod. De persze vannak kötelezettségek is. Ahová mi küldünk, odamész. És teszed amit parancsolunk. Nos, mit mondasz?
- Azt hiszem, csatlakozom. Nincs családom, nincs életem. Nincs hová mennem.
- Ez esetben, Viktor Volturi köszöntelek a családban. Lucy lesz a tanárod. Hozzá fordulj, rá hallgass.
- Mester! Történt egy kis baleset! Anóra!
- Igen, láttam. Küld érte Félixet. Majd elintézi.
- Most mehettek, vezesd körbe, drága Lucy.
- Igenis, mester. – hajoltam meg és Viktor követte a példámat.

2 megjegyzés:

  1. Viktor nagyon aranyos. Jó volt az a a rész, amikor saját magát dicsérte. XD
    Viszont van egy olyan érzésem, hogy ő is Lucyra fog majd ráhajtani.
    Alecnek vetélytársa lesz? Izgiiiiii, nagyon izgiiiiiii. :) :) :)
    Csak így tovább;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó, hogy bevezeted Viktort a történetbe (IMÁDTAM) Írj gyorsan fojtatást! Puszi:Eszter

    VálaszTörlés