35. fejezet: Jasper tanító bácsi leiskolázása

Lucy szemszöge, 3 nap múlva)

Mára hívták össze a vámpírokat és a vérfarkasokat egy kisebb tanácskozásra, bemutatóra.
Csak most ébredtem, Alec feküdt mellettem és rám mosolygott.
- Jó reggelt, kicsim!
- Jó reggelt! – nyújtózkodtam. Majd kimentem és letusoltam.
- Hogy aludtál?
- Jól, köszi!
- Pedig eléggé forgolódtál és kiabáltál is.
- Mit? – dugtam ki a fejem a fürdőből.
- Hogy ne bántsanak engem! Inkább téged öljenek meg és hasonlók. Mit álmodtál?
- Nem tudom! – törtem a fejem, de nem jutott eszembe. – Mit álmodhattam? – motyogtam.
- Valamit ígérj meg nekem, Lucy!
- Micsodát? – dugtam ki megint a fejem a fürdőből.
- Gyere ide, kérlek! – leültem mellé az ágyra, megint eltakarta az elméjét, nem tudhattam mire gondol. – Ígérd meg nekem!
- De mit?
- Ígérd meg, mert utána nem fogod!
- Alec!
- Nagyon fontos, hogy most ígérd meg, kérlek! – nézett rám bociszemekkel.
- Rendben! Ígérem! – megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Megígérted nekem, hogy soha sem fogod magad értem feláldozni.
- Alec, ezt nem… nem ígértethetted meg velem. Úgyse bírom megtartani!
- De, mert megígérted nekem! – húzódott mosolyra a szája.
- Félsz, hogy újra teljesül az álmom? – az ablakhoz sétált és nagyot sóhajtott.
- Igen, félek… hogy miattam feláldozod magad! Abba pedig belehalnék! – még mindig kifelé nézett. Közelebb léptem és átöleltem.
- Nem fog teljesülni! Tudom, érzem! – megfordult és a szemembe nézett.
- Az ígéreted akkor is köt! – megcsókolt. – Fejezd be a készülődést, dolgunk van még ma!
Ekkor vettem észre, hogy már délután kettő van.
- Úristen! Miért nem keltettél fel? – berohantam a fürdőbe, amin csak mosolygott.

(este, Lucy szemszöge)

- Akkor megtartjátok a bemutatót? – kérdezte Jasper.
- Igen, Alec és én harcolunk egy kicsit.
- Rendben! Már itt is vannak!
- Hú, ezek nagyon büdösek!
- Csönd Alec! Még meghalják.
- De nincs rájuk szükség! Ennyi fiatal vámpírral te és én simán elbánunk. Nem kell segítség!
- Edwardék nem szeretnék, hogy ezt a csatát nélkülük vívnánk meg. De vajon miért nem értek még ide Janék?
- Nem tudom! Lehet, hogy valami sürgősebb ügy. – vont vállat Alec. – Nem kell őket félteni! És minket se! – mosolygott ravaszul.

Odafordultam a farkasok felé, már ment a tanácskozás.
- És ők kik? – mondta Edward Sam gondolatait közvetítve.
- Lucy Volturi. – léptem előre. – A Cullen család rokona. Ő pedig a férjem Alec Volturi. – morgolódás hallatszott a farkasok közt. – Ti már nem tudhatjátok, de én is ott voltam, akkor amikor megegyeztettek Cullenékkel.
- És mit tudtok ti? – kérdezte Sam, Edward.
Felgyújtottam az erdőt a tisztás körül egy vékony körben. Pár farkas talpra ugrott. Majd el is oltottam.
- Ezt tudom én! – mondtam.
- Én pedig el tudom venni az érzékeiteket, az összest. – mosolygott Alec, mert a farkasok között újabb morgolódás éledt.
- Honnan tudjuk, hogy bízhatunk bennetek?
- Nem tudhatjátok! – majd visszaültem a helyemre.

Jasper és Emmett bemutatták, hogy mit tudnak, majd jöttünk mi.
- Lucy és Alec tart nekünk egy kis bemutatót. Hogy hogyan csinálják ezt a profik. – mondta Jasper. Levettem a köpenyem, és besétáltam a tér közepére, Alec pedig velem szembe.
- Azért ne alázz le nagyon! – mosolygott rám.
- Rendben! – kacsintottam egyet felé. Majd elindultam…

(Bella szemszöge)

- Rendben! – Lucy háttal állt nekem, így nem láthattam az arcát. Alec félelmetes harcos lehet. De Lucy még nála is jobb? Valahogy nem tudtam elhinni.
Megindult Alec felé, be akart neki egyet húzni, de ő sem volt rest. Kitért Lucy keze elől és a levegőbe dobta.
Megpördült a levegőben és vagy 5 méterrel arrébb talpon, behajlított térdekkel ért földet. Alec felé rontott megint, de olyan gyorsan mozogtak, hogy nem igen tudtam követni. Néha-néha a farkasok elismerően morgolódtak. Sokszor csak két fekete, elmosódott foltot láttam hadakozni. A viharfelhőkre emlékeztettek, csak ők gyorsabban változtatták a helyzetüket.
Lucy repült neki egy fának, vagyis úgy nézett ki, hogy neki repül, de elkapta az ágát és már indult is vissza Alec felé.
Azt hittem valami visszafogott csata lesz, de nem az volt. Úgy harcoltak, mintha tényleg ellenségek lennénk.
Már 20 perce biztosan csatáztak, majd Lucy levágta Alecet a földre. Ráült a mellkasára és azt mondta:
- Meghaltál, drágám!

(Lucy szemszöge)

- Meghaltál, drágám! – mondtam mosolyogva. Elkapott és átpördült, hogy ő legyen felül.
- Ez szexi volt! – súgta, majd megcsókolt. A farkasok köszörülték a torkukat, majd már a vámpírok is elkezdték, mert elég sokáig csókolóztunk.
Alec felsegített és visszamentünk a helyünkre.

- Ez megalázó volt! – mondta.
- Dehogy is! Hiszen én előre tudtam mit fogsz tenni, mert olvasok a gondolataidban.
- Meg kell tanulnom harc közben is elzárni. – morgolódott magában.
Végig néztük, ahogy a többiek küzdenek Jasperrel. Esmé kicsit gyengének mutatkozott először, de mutatott neki Jas egy-két fogást, és én is mutattam neki pár volturishoz méltót.
Jasper mindenkit legyőzött kivéve Alicet és Edwardot. Alice megverte, Edwarddal pedig döntetlen lett.
- Valamelyikkőtök kiállna velem? Meg akarom nézni, hogy mire emlékszem még.
- Majd én! – ugrottam fel rögtön. Kíváncsi voltam. – Ha nem félsz, persze!
- Én, dehogy! – állt velem szembe Jasper.

(Alec szemszöge)

- Fogadjunk, hogy Jasper győz! – lépett hozzám Em.
- Komolyan fogadni akarsz? – néztem rá meglepetten.
- Tuti kitalál valamit amivel meglepi Lucyt. Valamit, amit még nem látott.
- Hát, jó! De miben?
- A vesztesnek meg kell ennie Bella főztjét. – kirázott a hideg. – Azért annyira nem lehet rossz szakács.
- Nem, az. Csak vannak rossz emlékeim az emberi kajával kapcsolatban. – visszaemlékeztem arra a napra, amikor leöntöttük Janet Demmel. Aztán megetetett minket emberi étellel. – Rendben áll az alku! – nyújtottam kezet. – De te fogsz veszíteni!
Jasper épp most rontott Lucyre már harmadszor. A feleségem arrébb lépett, és elkapta a kezét. Majd őt is földhöz vágta és rátérdelt.
- Bocsi! – mondta és felsegítette a bátyját.
- Semmi gond! Nem hittem, hogy győzök! – mosolygott Jasper.

- Na, ez megalázóbb volt! – mondtam mikor mellém ért Lucy.
- Fogadtatók? – nézet Emmettre.
- Tudtam, hogy te fogsz nyerni ezért benne voltam. Szemét voltál Jasperrel, ugye tudod? – húztam közelebb.
- Tudom! – mosolygott rám és a vállamra hajtotta a fejét.