38. fejezet: Várakozás

Sziasztok!
2 okból kapták máris feji
1., Mert hétvégén nem biztos, hogy tudok hozni
2., Mert 27en szavaztatok! :)
Remélem tetszik! :) :) Kommentárokat írjatok! :)



(Lucy szemszöge, 2 órával később)

- Hogy érti azt, hogy nincs hely a gépen? – kiabált Jane.
- Sajnálom hölgyem, de már nem tudok egyetlen egy jegyet sem adni! – rázta az a fejét.
- Nem lehet, hogy mindenki Olaszországba akar utazni. Valamit biztosan elnézett! Nézze meg újra! – parancsolt rá.

- Nem kéne közbe lépni? – súgtam Alecnek. – Még a végén elfajulnak a dolgok!
- Már megyek is! – odasétált Janehez. – Köszönjük hölgyem! – megfogta Jane kezét és elhúzta onnan. – Majd inkább én intézem! – Jane fújtatott mérgében, de engedett a bátyjának és mellém huppant Alec helyére.
- A bátyám, csak rá villantja a mosolyát és már el is ájul! – gúnyolódott Jane. – Nézd meg! Ránézésre látszik, hogy vagy 30 éves. 20 évvel biztosan idősebb Alecnél. És még én vagyok a veszélyesebb. Mindjárt elájul az a hülye liba! Issza minden egyes szavát a bátyámnak.
- Te ugyanilyen hatást érsz el a pasiknál!
- Lehet, de azzal sose megyek semmire! – vont vállat. – És nem szoktam kihasználni.

- Köszönöm! Viszlát! – mosolygott rá még egyszer Alec. Majd amint elfordult nagyot sóhajtott a nő és elkezdett álmodozni.
- Undorító! – morogtam.
- Mi? – lépett oda Alec és megcsókolt.
- Az a nő, épp arról álmodozik, hogy hogyan kötözne ki téged az ágyára. – Alec csak mosolygott.
- Legalább lett egy jó napja! – lökte meg Dem Alecet. – Nem mindennap mosolyoghatnak rá ilyen jó pasik, mint a kicsi Alec! – borzolta meg a szerelmem haját.
- Hé! – kapta el a kezét. – De szereztem nektek jegyet az első osztályra! Bár van 4 óránk az indulásig!
- Remek! – nyafogott Jane.
- Előbb nem megy repülő Olaszországba. Sajnálom!
- Nekem nem adott volna jegyet! Kis némber!
- Most mit csinálunk? – kérdezte Alex.
- Nekem aludnom kell! – mondtam. – Azt terveztem, hogy a gépen alszom, de így! – ráztam a fejem.
- Akkor kiveszünk egy szobát. Chriss, te? – kérdezte Alec.
- Mi? Ja, én nem. – válaszolta zavartan.
- Akkor menjünk! – azóta nem beszéltem Chrissel. Majd ha nyugodt helyen leszünk.
Alec átölelt és a derekamra tette a kezét. Még hallottam, ahogy a nő magában bosszankodik, hogy az ő lovagjának van barátnője.
Jane gyilkos pillantást lövellt felé, de Viktor átkarolta, amitől rögtön megbékélt.
Félix és Demetri barkóbázni kezdetek.
- Meg van! Találgathatsz Félix!
- Állat?
- Nem.
- Vámpír?
- Igen.
- Heidi! – vágtam rá. – Hupsz bocsi! – tettem a kezem a számra.
- Ezt jól rontottad! Nem ér lesni és bele kotyogni, Lujzi! – húzott Félix.
- Lujzi? – mondtam „mérgesen” – Tudod te kivel beszélsz?
- Lujzi! – nyújtogatta a nyelvét.
- Gyere ide! Te… Te nagyra nőtt béka! Gyere ide te!
- Úgyse kapsz el!
- És még te vagy fáradt! – mondta Alex, amikor elsuhantam mellette és egy barackot nyomtam Félix nagy fejére.
- Kérsz te is?
- Nem… Dehogy is… Lujzi! – csúfolkodott ő is velem.
- Szóval kérsz! – ugrottam neki, a földön fetrengtünk. És a többiek csak nevettek, hogy Seattle kellős közepén egy barackon megy a csata. – Háh! – mondtam, mikor végre sikerült. Felugrottam és le akartam porolni magam. De megszédültem, és olyan szögben kilengtem, hogy ha Alec nem kap el, biztosan elzúgok.
- Jól vagy? – kérdezte riadtan.
- Csak fáradt vagyok. Nincs semmi gond! Elengedhetsz! – sikerült talpon maradnom és bementünk a holtelbe.

Mindenki a szobában volt még. Mert aggódtak értem. Ahelyett, hogy elmennének szórakozni.
- Jól vagyok! Mondtam már! – ráztam a fejem. – Túl reagáljátok a dolgokat! – hátra dőltem az ágyon, hogy aludjak végre.
De Chriss odajött hozzám.
- Meg tudsz nekem bocsátani?
- Nem gondolhatod komolyan, hogy egy bocsikával elintézheted! - förmedtem rá. A többiek elkezdtek kioldalogni az ajtón.
- Mi most… ízé… lelépünk, mert… fontos dol… - mondta Alex, de nem fejezhette be, mert Viktor kirángatta az ajtón.
- Mond, mit tegyek? Egyszeri eset volt. Hülye voltam, tudom. De már nem csinálhatom vissza! Csak egyszer történt meg!
- Elmondhattad volna! És nem kellett volna Victoriától megtudnom! – kiabáltam.
- Sajnálom! Gondoltam rá, hogy megmondom, csak féltem… Már nem mintha a te múltad olyan makulátlan lenne. – morogta olyan halkan, amennyire csak tudta, de meghallottam.
- Most meg mire célzol?
- Arra amit Edwardéknál műveltél régebben! Úgy viselkedtél mit egy kurva.
- Ez nem igaz, én nem hemperegtem egy pasival se!
- És Alec?
- Ő a férjem!
- Tudtommal még nem volt az, amikor lefeküdtettek egymással.
- Szeretjük egymást, akkor is szerettük és szeretni is fogjuk. De nem fogok neked magyarázkodni, olyan hibák miatt, amit el se követtem! És most takarodj! – mutattam az ajtóra.
- Rendben! – morogta.
- Rendben! – kiáltottam mérgesen utána. Majd sírva zuhantam vissza az ágyra.

Pár perc múlva kinyílt az ajtó és valaki mellém sietett.
- Úgy sajnálom! Nem gondoltam komolyan azt amit mondtam! – ölelt magához a bátyám. – Meg tudsz nekem bocsátani? Elborult az agyam! Sajnálom! – ringatott.
- Én sajnálom, régen követed el ez a hibát és még mindig bünteted magad érte. Nincs jogom ítélkezni, mert semmivel se vagyok jobb vagy rosszabb nálad.
- Ne veszekedjünk többet! Oké?
- Rendben! – ölelt magához, hosszú percekig így maradtunk, majd benyitott Alex.
- Sajnálom, csak itt hagytam a hitel… Ó, nézd csak! Kibékültettek? - Kibékültek? Állj már arrébb, semmit se látok tőled! – taszította arrébb Jane