37. fejezet: A támadás

(Bella szemszöge, a támadás napja)

Mindenki lett csatázik, csak Edward és Seth van itt velem.
- Min gondolkozol? – néztem Edwardra.
- Csak Lucyn. – nem nézett rám csak meredt maga elé. – Miért nem tudja belátni, hogy ki is Alec valójában? – rám nézett, de nem várt választ.
- Lehet, hogy nem Alec a hibás. – súgtam, olyan halkan ahogy csak tudtam. De meghallotta.
- Akkor ki? – rá néztem és nem szóltam. – Én? De hát nem tettem semmit! – tiltakozott.
- Mindig te kezdted, nem Alec vetette rád magát. – nem szólt, így hát folytattam. – Lucy még Rosazal is többet beszél, mint veled. Kerül téged! Még nem tűnt fel?
- Az ő kapcsolata nem olyan Rosalieval, mint neked.
- Tudom! – közelebb húzódtam és a vállára hajtottam a fejem. – Néha be kell ismerni a hibáinkat, hogy béke legyen… – súgtam. Nem szólt egy szót se, de tudtam, hogy elgondolkozott rajta.

Hirtelen egy vörös fej jelent meg.
- Victoria! – a rémület átjárta a testem. De a nő összeesett, vonyítva vergődött a földön…

(Alec szemszöge)

Már két újszülöttel végeztem, amikor valami megváltozott. Sehol se találtam Lucyt.
Kétségbe estem! Végig kérdeztem mindenkit, de senki se látta. Eltűnt!
- Alec! – kiáltotta Alice. Azonnal odarohantam hozzá.
- Mi történt?
- Lucy… Belláékhoz tart.
- Köszönöm! – azonnal rohanni kezdtem a hegyen felfelé.

Mikor kiértem a tisztásra Lucy már Victoria előtt állt. Valakit már elégettek, mert égett vámpír bűze csapta meg az orrom.
Edwardék mögötte megkövülten álltak. Bella rám nézett. Szemében égett a félelem.
- Jamesszel megöltétek az anyámat, majdnem a testvéremet és engem! – mondta Lucy gonoszul. Olyan hangon amit még életemben nem hallottam tőle. – És még azt mered kérni, hogy kegyelmezzek? – felpofozta Victoriát, aki neki repült a hegynek. A törmelékkel együtt esett a földre, majd köhögve felállt.
- Ó, megtaláltad a kis Chrisst? És hogy van mostanság? Újra felmelegíthetné az ágyam, mint régen! – Victoria Lucy felé indult.
- Hazudsz!
- Ó, jaj! Szóval elfelejtette megemlíteni! Úgy sajnálom, hogy eljárt a szám! – mondta az gúnyos hangon. – Mégsem vagy olyan csalhatatlan Lucy! Hiszen a saját bátyád az orrodnál fogva vezetett. – nevetett, majd sikítva esett a földre.
- Megkeserülöd azt amit vele tettél! – súgta Lucy a fülébe és áromot vezetett Victoria testébe.
- Lucy! – indultam el felé, végre magamhoz tértem a kezdeni megrökönyödésből.
- Hagyj Alec! Ez nem a te dolgod! – kiáltott rám.
- Lucy! Ez nem te vagy! Csak a bosszúd hajt! Kérlek, nézz rám! – léptem közelebb, de hiba volt, mert az áram visszalökött neki egy fának. Nem volt egy kellemes érzés.
- Ne gyere közelebb! – nézett rám.
- Lucy! – már újra mellette álltam. – Kérlek! – koncentrálni kezdtem, hogy elvegyem Victoria érzékeit.
- Verd ki a fejedből! – kiabált rám. – Meg kell értened, hogy muszáj megtennem! – nézett rám könnyes szemekkel. Victoria kínzása abba maradt. Még mindig nem mozdult, csak feküdt a földön és hangosan szuszogott. – Az anyámért! Meg kell tennem!
- Nem ezt várná tőled! – léptem közelebb. – Kérlek Lucy! Hagyd Victoriát! Hagyd a bosszút! Chrissért, a Cullen családért, a Volturiért… Értem… Értünk… Kettőnkért! – Lucy lehajtotta a fejét és sírni kezdett.
- Sajnálom! – súgta mikor átöleltem.
- Semmi gond! – ringattam a karjaimban. – Megtennéd Edward? – mondtam gondolatban. Edward előre szökkent és megölte Victoriát. Majd máglyát gyújtott és el is égette. Nem akarta zavarni Lucyt. Seth pedig mindebben segített neki.
Lucy nagy nehezen abbahagyta a sírást. Bella sietett hozzá és átölelte.
- Lucy! Drága Lucy!

(Bella szemszöge)

Seth vonyítani kezdett és Edward is a földre rogyott.
- Mentsd meg a testvérünket Sam! Siess! – kiáltotta.
- Menj csak Seth! – engedte el Lucy. – Az egyik farkas megsérült. – magyarázta. – Leah vagy kicsoda meg akarta mutatni, hogy milyen ügyes. Hogy el tud egyedül is bánni egy vámpírral. Meg akarták harapni, de Jacob, azt hiszem. Elé ugrott és megmentette, de súlyos sérüléseket szenvedett.
- Jacob! – sikítva kaptam az arcom elé a kezem.
- Rendben fog jönni! Máris elkezdett gyógyulni. Pár nap és rendbe jön! Nyugodj meg Bella! – ölelt magához Edward.
- Nem akarom elrontani a pillanatot, de itt lesz mindjárt a Volturi. – lépett mellénk Lucy.
- Gyere Bella a hátamon viszlek le úgy gyorsabb. – kapott fel hátára és már futott is velem. De még hallottam, amint Alec odalép Lucyhez és azt mondja:
- Jobban vagy? Ha gondolod, maradhatunk még egy kicsit.
- Nem! Beszélnem kell Chrissel. Tisztáznunk kell ezt a dolgot. – és rohanni kezdetek utánunk.