1. fejezet: A döntés

Sziasztok!

Nos, itt a II. rész! Remélem tetszeni fog. Írjatok kritikákat, létszi!

Puszi! Jó olvasást!

(Hanna szemszöge)

- Kész végeztem! Én ezt nem bírom tovább Charlie. – borult ki anya. – Elküldelek Carlislenékhoz, hátha ott benő a fejed lágya! Most, hogy kirúgtak a suliból, nincs más választásom.
- Ezt nem teheted! Nem küldhetsz el itthonról, mert nem megyek.
- Már meg is beszéltem Carlislenal szívesen fogadnak. Pakolj be mindent, amire szükséged van. Holnap indul a gép.
- Nem megyek és kész! Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek!
- Charlie! – néztem rá kérlelően.
- De igenis meg mondhatom! Félix és én fogunk elkísérni! Indulj pakolni!
- Utállak! – kiáltott anyára, láthatatlanná vált és elrohant.
- Charlie!
- Hagyd, Hanna! Majd megbékél.
- Nem gondolta komolyan. – öleltem át anyát. Ő csak mosolygott.

(Lucy szemszöge)

- Jól tetted! Teljesen elvadult már!
- Igen, tudom Alec. De mérhetetlenül fáj! – megcsókolt és magához ölelt.
- Szeretlek és ő is szeret! A suli majd kineveli! Gyere menjük ma még meglátogat minket egy vámpír akinek rendeznünk kell a sorsát.
- Nehéz kétfelé is erősnek mutatkozni!
- De nagyon jól csinálod! – csókolt meg, már majdnem elértük a nagytermet, de Hanna kiabált utánunk.
- Anya, apa!
- Igen, kicsim? – nézett rá Alec. Olyan fiatalnak néz ki, mint a saját lánya. Olyan furcsa ez.
- Jeremyvel lemegyünk a városba. Veszünk egy-két dolgot Charlienak.
- Rendben! – mosolygott rá. – De vigyázatok magatokra.

(Hanna szemszöge)

- Jeremy! Jeremy! – futottam felé, az egyik utcában deszkázott az ember barátaival. Éppen mutatványt csinált a gördeszkájával és orra esett a hívásomra. – Bocsi!
- Semmi gond! Mi a baj! – megfogtam a kezét és magam után húztam. – Hová megyünk?
- Gyere már Jeremy meg kell találnunk!
- Kit?
- A húgomat!
- Mert hol van?
- Ha tudnám nem akarnám megkeresni nem gondolod.
- Mi a baj? – fogta meg a kezem és összekulcsoltuk az ujjaink.
- Anya elküldi őt a Cullenékhez, egyedül és most megsértődött. Félek, hogy valami olyat csinál, amit később megbán.
- Gyerünk! – hagyott ott mindent az utca közepén.
- A deszkád?
- Ó, persze.
- Jer, most hová mész? – kérdezte a haverja.
- Dolgom van, majd kereslek Logan. – kiáltott vissza neki, majd meg fogta a kezem és futni kezdett.

- A kirúgás miatt küldik el?
- Igen! Nem tudom miért kellett kidobni a dirinek! – panaszkodtam.
- Felrobbantotta a kémia termet, direkt és még fel is pofozta a dirit. Nem gondolhatta, hogy ezt is eltűri az a vénség. Lucy nem volt bent?
- De igen! De ő sem tudta elintézni. Nagyon mellé nyúlt most a húgom. És még anyára dühös.

(Charlie szemszöge)

A nagyterem ajtaja elé lopóztam és hallgatózni kezdtem.
- Nem válogathatunk tovább! A románok egyre erősebbek, alig tudtam meglépni előlük. Katonákat kell szereznünk Alec. Minél gyorsabban! – szónokolt Chriss.
- De honnan? – kérdezte Demetri. – Különleges vámpírokra van szükségünk, akármilyen szedett-vedettek nem felelnek meg.
- Régen annyian voltak, akik bármit megtettek volna azért, hogy csatlakozhassanak. Én felkeresem őket! – ismertem fel anya hangját. – Holnap úgy is elutazok Félixszel, majd egy kis kerülővel térünk vissza.
- Ketten veszélyes lehet! – hallottam apát.
- Nem lesz gond! Igaz Félix?
- Hát, persze Lucy. Több kell pár ugráló románnál, hogy kettőnket megijesszenek. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Rendben! – ment bele apa. Majd lépteket hallottam az ajtó felé közeledni. Arrébb léptem, hogy belém ne ütközzön a kilépő. Anya volt az, felém nézett, nem láthatott, de tudtam, hogy tudja, hogy ott vagyok. Megragadta a fülem és behúzott a terembe.
- Aúúú! Anya, eresz! – kiabáltam és újra láthatóvá váltam.
- Nem illik hallgatózni Charlie! – mosolygott.
- Mennyit hallottál? –kérdezte apa.
- Mindent! – válaszolt helyettem anya. – Most pedig gyere pakolni, mert Hanna és Jeremy felkutatta utánad egész Volterrát. – fogta meg a kezem és kihúzott a teremből. – Ha Jane visszatér az útjáról. – fordult vissza. – Küldjétek el Afrikába és Ázsiába, ott is vannak vámpírok, akik szívesen csatlakoznának.

(Alec szemszöge)

- Alec!
- Igen Félix?
- Jeremy is szeretne katonáskodni. Vegyük be őt is ezekbe a bulikba.
- Hát nem is tudom… Nem félsz, hogy baja esik?
- Tud ő magára vigyázni!
- Viktor? Demetri?
- Majd elkezdem kiképezni, amíg nem leszel itt Félix. – mondta Dem.
- Rendben!
- Chriss, pihend ki magad. Megterhelő lehetett ez a küldetés. – mondta Heidi és kikísérte.