45. fejezet: Utolsó lépések I.

Sziasztok!
Itt van az utolsó feji első fele. Remélem tetszik! :)

(Lucy szemszöge, 1 héttel késsőbb)

Alicet kísértük befelé Aleckel, amikor olyasmivel találtuk magunkat szembe amire sosem számítottunk volna. Még Alice se látta előre.
Selena állt elénk az elméjét gondosan elrejtette. Majd mosolyogva mindhármunkba áramot vezetett. Alice sikítva rogyott a földre. Én és Alec is a földre estünk, de nem adtuk meg neki azt az örömet, hogy üvöltünk fájdalmunkban.
- A Mester már vár titeket! – mondta és abba hagyta a kínzásunk.
- Ezt miért? – morogtam.
- Fogd be! – lökött meg hátulról Amelia és már Sophia is ott állt.
- Mit akartok?
- Mondtam, hogy fogd be! – ekkor furcsa dolgokat kezdtem látni. Sikítottak a fejemben, tűzön égtem el, levágták a fejem, majd vízbe fojtottak. Színek villództak előttem. Tehetetlen voltam, zuhantam, nem tudtam mozdul. Közben messziről Alec hangját hallottam és ekkor jöttem rá, hogy én sikítok.
- Amelia! – üvöltötte Alec. – Hagyd ezt abba!
- Most kezd vicces lenni! Milyen sokáig bírja, még jelét se mutatja az őrületlennek! – életem legrosszabb emlékeit éltem újra.
- Lucy! – hallottam Alec elkeseredett hangját a távolból. – Nem tudlak megvédeni titeket, sajnálom!
- Normálisan kell a Mesternek! Bolonddal nem megyünk semmire. – utasított Selena.
Elmúltak a képzelgések. Felfordult a gyomrom, úgy éreztem mindjárt hányok.
- Lucy! – szólt Alec. – Engedj te büdös dög!
- Nincs semmi bajom! – próbáltam megnyugtatni, de a hangom remegett, még mindig reszkettem.
- Még! – röhögött ördögien Selena. Nem tudtam rájönni mi történhet, hogy mit akar Aro. Mit tehettem? És legfőképpen hol van Viktor és Chriss, ők szoktak őrt állni, nem pedig Selena.

- Itt vannak Mester! – hajolt meg Selena. Amelia pedig berúgott a folyosóról a terembe.
- Nagyszerű! Jó munka volt! – hallottam meg Caius hangját.
- Mester? Te? – köhögtem undorodva. Már nem remegett a hangom. Felálltam és csak most láttam. Alec tehetetlenül vergődik Sophia és két másik vámpír fogja le, Alice is hasonló sorson van. – Hol van Aro és Marcus? – a lábam rogyadozott, életemben nem voltam még ilyen gyenge.
- A börtönben. Ahogy Jane, Viktor és a drága öcséd is. Na és még egy jópáran. Akik nem álltak át hozzám. Remélem te megtisztelsz minket, szükségünk lenne rád. – hajolt közel hozzám meg akart csókolni éreztem. Alec morgott mellettem neki is leesett, hogy mit akar Caius.
- Soha! – fordultam el még mielőtt hozzám érhetett volna a szája. Simán megölhetném, de azzal aláírnám Alec és Alice halálos ítéletét. – Mit akarsz tulajdonképpen? Ha ezt meg tudják a vámpírok téged és a csatlósaidat megölnek! És nem esne nehezemre most rögtön szétkürtölni!
- De nem fogod, ugyebár! Hiszen mi lenne szegény kis férjed sorsa? – Alec torkából morgás tört fel amint mellé lépett Caius és megsimogatta az arcát. – Vagy Aliceé? – az húgomhoz sétált és a hajánál fogva elém cibálta.
- Hagyd békén! – morogtam. – Ő nem tehet semmiről! Engedd el!
- Sajnos túl sokat tud! És a feleségem halála óta unatkozom! Te elutasítottál, akkor hát marad ő! – megcsókolta Alicet, akit szintén a hányinger kerülgetett. – Vigyétek őket a tömlöcbe!
- Undorító vagy Caius! – hallottam még Alice hangját, még folytatta valamivel, ami nem tetszett Caiusnak, mert felüvöltött és felpofozta.
- Alice! – kiáltottam. De kivonszoltak a teremből és az erőim semmit se értek. Nem tudtam őket használni.

Bedobtak az egyik tömlöcbe. Azonnal felpattantam, de csak a vasnak szaladtam neki.
- Itt rohadsz meg kicsi Lucy! – mosolygott rám Selena. – Látod Alec engem kellett volna választani. Még dönthetsz jól? – simította végig az arcát, majd megcsókolta.
- Inkább rohadok a börtönbe örökké! – felpofozta a férjemet, olyan erővel, hogy neki szállt a rácsnak.
- Mocskos kurva! – morogtam rá. Majd Alecet is bevágta a mellettem lévő börtönbe.
- Ó nézd csak! Csak nem fáj az igazság! Én jobb vagyok nálad Lucyke! – majd nevetve távozott.
Még egyet belerúgtam a vasban, majd sírva fakadtam. Nem tudtam megvédi Alicet, pedig csak ennyit kért tőlem Jasper. Caius karjaiban van és ki tudja most mit tesz vele.
- Légy erős Alice valamit kitalálok! – súgtam. Alec azóta nyugtatni próbált és a hátamat simogatta már amennyire elért a szomszéd cellából.
- Meg fogjuk menteni! – hallottam meg Aro hangját. A cellám végéből.
- És hogyan Mester? Az erőm semmit sem ér. Nem… - csuklott el a hangom. - Nem tudok tüzet gyújtani.
- Mert Caius talált egy vámpírt aki segít neki. Blokkolja az erődet, vagyis inkább elhiteti veled, hogy nem tudod használni. Így bár azt hiszed próbálkozol, de mégsem teszed.
- Ki ő?
- Nem tudom, de ott ül a sarokban! – mutatott Aro az cellánk melletti sarokra. Egy ősz hajú, de mégis fiatal lány mosolyogott rám. Ijesztő volt. Földöntúli mindent tudó szemei voltak, amik szinte égettek. Átjárt a hideg. Féltem ettől a szempártól.

Két órája voltunk a cellában. Végig hallgattam a történteket. Selena, Amelia és ez a furcsa lány elkapták Arot és Janet három napja. A többiek nem tehettek semmit. Túl sok volt az áruló. Aroék meghaltak volna, ha megtámadják őket.
Egyszer csak kinyílt az ajtó. Alex ügetett le a lépcsőn.
- Menj csak enni. Leváltalak!
- Caius? Ő mondta?
- Igen, ő parancsolta! – gúnyolódott a lánnyal - Menj már, még mielőtt meggondolom magam! – a lány el is tűnt.
- Mocskos áruló! – sziszegte Jane.
- Nyugi, nyugi! Én jó fiú vagyok! – mosolyogott Alex. – Selena szólt az árulásról, így hát beadtam neki, hogy velük vagyok. Micsoda egy hülye liba!
- Persze higgyük is el!
- Nálam a kulcs! Egy pillanat és kint vagytok! Ja, és Lucy, Alice miatt ne aggódj elrejtettem. Caius egy ujjal se ért hozzá. Még időben érkeztem. Bár volt egy kis gond vele, mert nem akart elmenni, de rávettem. Azóta már rájöhettek a cselre.
- Miből gondolod? – kérdeztem kilépve a cellámból. Mert odafentről Caius mérges üvöltése hallatszott.
- Sanda gyanú! – mosolygott – Észre vehette, hogy az újdonsült szerelme nincs a nászlakosztályban. – mosolygott huncutul Alex, miközben kiengedte Janet és a férjemet.
- Hová vitted? – kérdezte tőle Alec, miután megölelt engem.
- A baseball pályánkra, majd elmagyaráztam neki az utat a repülőtérre. Egy kis kerülővel. Ezen a helyen biztos, hogy nem keresik. Mert Alice nem ismerheti.
- Cseles terv! – jegyezte meg Chriss.
- Most van más dolgunk is, mint Alex hősiséget dicsérni. – szólt Viktor.
- Igaz! Az a kis görcs csajszi az enyém. – mondta Jane.
- Selena pedig az enyém. – mondtam és már rohantam is felfelé a lépcsőn, de Alec elkaptam a karom. – Hé! – néztem rá.
- Nem, nem küzdhetsz meg Selenával. Még a végén bajotok esik! – súgta.
- Nem kérheted azt, hogy a kispadról figyeljem az eseményeket és ha valaki ezért fog meghalni.
- Pedig ezt kérem!
- Nem Alec! Nem lesz semmi bajom… baja! – tettem a kezem a hasamra.
- Minek nem lesz baja? – kérdezte Chriss.
- Majd elmondjuk, ha itt végeztünk! – Alecra néztem, aki megrázta a fejét, de nem hallgattam rá.
- Gianna te maradj itt! – hallottam még Félix szavait.

Egy ideig csak a saját testi erőnkre hagyatkozhatunk. Remélem Jane gyorsan végez a csajjal.
- Szia Selena! – álltam elé.
- Szeretnél még kapni egy kis áramot. – már lőtt is felém, de elugrottam. – Most végre kiélhetem magam. Meghalsz!
- Ebben nem lennék olyan biztos. – vicsorogtam és ráugrottam. Össze kellett szednem magam, még mindig nem voltam teljesen jól.
Üvöltés ütötte meg a fülem. Alec volt az. Ameliaval került szembe.
- Didyme! – kiabálta. – Ne Didyme! – újra élte azt a borzasztó napot, amikor Didymét megölték.
- Alec! – hozzá akartam rohanni, de Selena lebénított az árammal. Körbe néztem és láttam, hogy se Jane, se Viktor és még Chriss se boldogul az ereje nélkül. Chelseat és Demetrit beszorították. Bár Félix megölte Sophiat, de még mindig többen voltak és az erejüket is tudták használni. Heidit pedig sehol se találtam. Remélem nem, nem az nem lehet. Alec a földön ki tudja még meddig bírja. Aro és Marcus is küzdött.
- Ne! Renata vigyázz! – de későn szóltam, vége. Feláldozta magát Aroért.
Vesztésre álltunk! Túl kevesen vagyunk...